Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
II. rész. Az Izlám vallású népek (arabok) orvostudománya Kr. u. 600-1500-ig - Az Izlám népek orvostudománya - Belgyógyászata, sebészete
A X—XI. SZÁZAD ARAB ORVOSTUDOMÁNYA. 59 kimerítő munkája évszázadokon át irányadó volt. Legnevezetesebb müve az ,,A1-Hawi.“ Tőle származik az első arab gyermek- gyógyászati könyv. Rhazes nagy érdeme épen abban van, hogy mint a bagdadi kórház vezető orvosa ismerte az indus, perzsa és görög orvostudományt, éles szemével meglátta a betegségek lényegét s így több betegséget választott külön. Főleg belső betegségekkel foglalkozott. Pl. a vese betegségekkel, de jelentős működést fejtett ki a sebészet terén is. Nagyjelentőségű volt a sebészetről írt munkájában az ízületi betegségekről szóló fejezet. A rákos daganatoknál kilátástalannak tartotta a műtétet, inkább a kiégetéstől várt jobb eredményt. A seb mosásánál az addig használatban volt víz helyett a bor alkalmazását ajánlotta. A sebeket tovafutó és átöltő varratokkal látta el, A 970-es években Tabari írt gyakorlati tankönyvet, mely abból a szempontból érdekes, hogy külön tárgyalta az egyes szervek megbetegedéseit pl. az orr, fül, gége, száj, torok, szem stb. betegségeit. Az első könyv, melynek latin fordításából a nyugati népek orvosai az arab orvostudománnyal megismerkedtek, Ali Abbas 990 körül írt 10 kötetes munkája volt, melyben a görög-római, indus, perzsa, szir, arab orvostudomány felhasználásával írta meg ,,Királyi könyv“ című munkáját, mely röviden, világosan tartalmazta kora egész orvosi tudását és amelyet igen praktikusan tárt az olvasó elé. Büszkén is írta előszavában, hogy hasonló könyvet még nem írtak. E munka jelentősége abban volt, hogy Salerno nagy tudósa: Constantinus Africanus ennek a munkának a felhasználásával vezette be az arab orvostudományt a salernoi iskolába azáltal, hogy latinra fordította és így közkinccsé tette. Mivel müvére nem írta rá a szerző nevét, sokáig Konstantin művének tartották e könyvet. A század végén megemlítést érdemel a számos szerző közül El-Dsezar, aki a pestisről és Dsabril, aki a szembetegségekről, valamint a gyógyszerek hatásáról jelentetett meg értékes könyvet. A. XI. században érte el az arab orvostudomány fénykorát, amire bizonyságul szolgálhatnak az alábbi tudósok. Az 1000 körüli években tűnt fel az orvostudomány terén a perzsa születésű Ibn Sina, ki eredetiségével, hatalmas tudásával, éleslátásával és a kórképek csodás ábrázolásával úgyszólván kodifikálta az arab orvostudományt. Neve Avicenna néven ismeretes. Ő abban az időben élt, amikor az arab kultúra renaissance-át élte. Működésében van valami hasonlatosság Goethe életéhez. Ugyanis ő is kora egész tudományával foglalkozott. A hegyek keletkezéséről írt műve miatt a geológia apjának nevezték. Számottevő volt mint filozófus és költő. Fejedelmének mindenható minisztere lett, de legnagyobb az orvostudomány terén volt. Ilyen irányú munkát évszázadokon át kánonnak tekkintették. Avicenna korának első filozófusa, első államférfia és mindenekelőtt első orvostudósa volt. A több osztályból álló bagdadi kórház vezetése alatt bőven nyílott alkalma a betegségek megfigyelésére, új betegségek leírására és az eddigi hibás ismeretek korrigálására. Tudományát öt értékes könyvben foglalta össze, melyek Tabari Ali Abbas. Avicenna.
