Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
II. rész. Az Izlám vallású népek (arabok) orvostudománya Kr. u. 600-1500-ig - Az Izlám népek orvostudománya - Belgyógyászata, sebészete
A SZÍRIÁI ORVOSTUDOMÁNY. 57 írások, böjtölések, a nemiélet rendezése szintén az egészségügyet szolgálták. A kórházak nagy beteg anyagukkal alkalmat adtak az orvostudomány kifejlődésére. Az izlám törvényei három pontban nehezítették az orvosi tanítást. Tilosak voltak: egyrészt a boncolások, másrészt a képek előállítása, harmadszor a nőknek idegen férfi-orvossal való találkozása, ami ártott az orvostudománynak. Mindezek ellenére az izlám ovostudománya a perzsa, indus, egyiptomi, de főleg a fejlett görög és római irodalom tanulmányozásával magas fokra emelkedett. A szerzők (főleg Avicenna és Rhazes) munkájukban mintegy kodifikálták az Indiától Spanyolországig fellelhető orvostudományt és műveik írott kánonjai lettek az izlam orvostudományának, amely a nyugati népeknél a XVII. századig, a keleti népeknél még ma is érvényben van. Az araboknak ősi orvosi kultúrájuk nem volt, azt a környező művelt népektől sajátították el. A kultúrára termett arab nép már a Kr. előtti századokban összeköttetésben állott Egyiptommal. E réven már az akkori időben megismerkedett a görög orvostudománnyal, ahonnan orvosok kerültek az egyes törzsek főnökeihez. Kr. u. 70-től kezdve, amikor Vespasian császár Jeruzsálem feldúlása után szétszórta a zsidókat, közülök igen sok orvos menekült Arábiába és ott fejtette ki működését. Később Sziríából jutott el hozzájuk az orvostudomány. Sziria a rómaiak egyik legműveltebb tartománya volt, melynek népe az asszír és egyéb mezopotámiai népnek volt közeli rokona. Fővárosa Antiochia 700.000 lakossal bíró világváros volt, ahol a tudományszomjas Seleukidák uralkodtak és ahol öt kultúra: az asszír, perzsa, görög, zsidó, egyiptomi találkozott. E tartomány jelentősége sokat emelkedett a keleti császárok alatt, akik az egyház egységének érdekében kiutasították Bizáncból a dogmák felett veszekedő tudósokat, akik Szíriában találtak otthonra. Révükön Edessa, Nisibis, Armid kultúrközpontokká váltak és újabb orvostudományi emporiumokká nőtték ki magukat. Perzsiában a Sassanidák alatt újult fel a perzsa tudományos élet. 350 körül Gondesapurban főiskolát alapítottak, amikor pedig 529-ben Justinianus császár bezárta az athéni pogány főiskolát, annak hét filozófusa és több orvosa Gondesapurba menekült, ami által e hely korának leghíresebb főiskolája lett. Az ugyancsak idemenekült nesztoriánusok által alapított „akadémia Hippokratikának“ az orvostudomány tanítására kórház is állott rendelkezésére. Az Alexandriában meghúzódó keresztények 610-ben létesítettek kórházat. Ez volt az egészségügyi helyzet, amikor a VII. század elején az arab nép világuralomra tett szert és elfoglalta 639-től 711-ig terjedő 72 év alatt Indiától Spanyolországig a közbeeső területet. Ilyen módon az arabok hatalmába jutottak koruk legnagyobb jelentőségű orvostudományi empóriumai és kórházai. A fenti történelmi vázlatból nyilvánvaló, hogy elsősorban görög orvostudomány volt az, amelyet az araboknál találni leheOrvostudomány.
