Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)

I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - Az európai vándornépek ősi orvosi tudása

58

ŐSI NÉPIES ORVOSI TUDÁS.

pogányságra való visszatérésekor „táltosokkal és javasasszonyokkal" vette magát körül. A táltosok és javasasszonyok gyógyszerkincse a varázs-szereken kívül gyógynövényekből állott, amint az a nomád népeknél általában elő szokott fordulni. A magyaroknál, mint harcos nemzetnél bizonyára a sebkezelés volt a táltosok leggyakoribb tevékenysége. Valószínű, hogy a harcosok sérülések esetén egymásnak is nyújtottak segítséget, amint azt latjuk a magyarral rokon szittya népnél, a fentmaradt orosz- országi emléken.

E képről látszik, hogy az egyik harcosnak fogat húznak, ami mutatja, hogy a fogászat elemeivel is tisztában voltak. A másik oldalon a harcos társának lábát kötözi be hosszú pólyával, — amint az mai napig is szokásban van, — és ami bizonyítja tudásuk fejlettségét. A sebkezelés aránylag magas fokára a Verébi- honfoglaláskori sír magyar koponyája világít rá, amelyről megállapítható, hogy a tenyérnyi csonthiány begyógyult. E területen

7. ábra. Verébi-pusztai meglékelt férfi koponya. A seb-szélen gyógyult csontszegéllyel. (Grusz Frigyes után).

6. ábra. Szittya harcosok orvosi működést fejtenek ki. Egyik fogat húz, a másik társának lábsebét kötözi be. Kul-oba (Krim) környékéről 'kiásott

vázán. (Gurít után).

8. ábra. A verébi-pusztai koponya sérülését védő ezüst lemez. (Grusz Frigyes után).