Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - Az európai vándornépek ősi orvosi tudása
ŐSI NÉPIES ORVOSI TUDÁS. 59 az agyat a nyomástól ezüst lemez védte. Valószínű, hogy az ezüst lemezt a sapkába bevarrva viselhette a honfoglalás korabeli vitéz, de ez a körülmény is rámutat a gondolkozás logikus voltára és mutatja, hogy a sebesültek már 920 körül is megfelelő gyógykezelésben részesültek. Természetes, hogy ilyen orvosi kultúra mellett az általános kultúra is fejlett volt őseinknél, amiről a íent- maradt sisakok, tarsolyok, kengyelek és kardok tanúskodnak. Az ősmagyarok szülészeti tudásáról és a szülés körül segédkező bábákról — írásos emlék hiányában — semmi biztosat nem tudunk. Azonban, hogy nekik is lehetett olyanszerű szülészeti tudásuk, mint amilyen az ázsiai nomád népeknél ma is található, arra következtetést vonhatunk régi szokásokból és elnevezésekből. Dr. Bevilaqua Borsodi Béla régi szülészeti vonatkozású néprajzi elemekről többízben értekezett, amely szerint egy emberöltővel ezelőtt még az ország egyes vidékein szokásban volt a csöröglü, amely alatt a gyermekágyban fekvő szülőnő fertőzéstől való védelmét kell érteni. A régi világban ugyanis a falvakban külön pajta szolgált az asszonyok primitív szülőházául. Erre a helyre az asszony a szülés megindulásakor, sokszor már azelőtt elment és ott a férfi látogatóktól, sőt saját férjétől is szigorúan el volt zárva. A nők közül is csak a komaasszonyok léphettek be, akik az asszony számára hozták a szükséges ételeket pl. a csöröge- fánkot, mézesitalokat stb. A szülőházba való belépés előtt az asszonyoknak kezüket és szemüket meg kellett mosniok (szemmel való rontás ellen való intézkedés) és parázs füstje felett füstölték magukat. A mai nomenklatúrával dezinfekciónak nevezhetnénk ezt az eljárást. Csöröglü elnevezés alatt ázsiai török-tatár népeknél is meg lehet találni ezeket a szokásokat, amelyek a gyermekágyi láz ellen való védekezésben, a tisztaságnak ilyen fokozottsága révén, elég magas szülészeti kultúrát jelentenek. A szülés módjába belevilágít az a göcsej vidéki szokás, amelyet szintén Bevilaqua Borsodi. Béla ír le. A Göcsej vidéki, délsomogyi, délbaranyai vidéken még egy-két emberöltővel ezelőtt is a szülőnők a fent- említett pajtákban két földbevert cölöpbe kapaszkodva, térden, illetve félig guggoló helyzetben szültek. (A születéseknek ez a módja Ázsiában a török-tatár népek között ma is szokásban van. A szülésnek az előbb említett módja, ahol a méh összehúzódását a működő hasizomprés fokozza és támogatja, a szülésre nézve kedvezőbb lehetőséget nyújt, mint a középkor népeinek széken való szülési módja.) Minthogy pedig a fentebb leírt módon a szülőnő térdelve kereste meg a szülőfájdalmak jutalomdíját: a kalácsot, ezért nevezte a nép a nekik vitt kalácsot ,,térden- keresett kalácsának. A szülésnek e fent vázolt módja hazánkCsöröglü. Térden keresett kalács. .9. ábra. Honfoglaláskori női viselet. (Rappcsányi után).
