Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - Az európai vándornépek ősi orvosi tudása
ŐSI NÉPIES ORVOSI TUDÁS. 57 el a szüléseket. A körültekintés egy nemét mutatja az, hogy a csecsemőket szükség esetén mesterségesen táplálták, szarvból készített szopóedényből. (Lásd az 5. ábrát.) Ez a tény rávilágít arra is, hogy náluk már a csecsemő táplálására, ápolására súlyt fordítottak. Az egyik germán törzsnél a vízi gotoknál az orvosi működés szabályozva volt. A kódex tartalma feltűnően hasonlít Chamu- rapi rendelkezéseihez. Eszerint, ha a beteg meghalt, az orvosnak nem járt honorárium. Ha érvágás után beteg lett a nemes, 100 so- lidi-t (1000 Pengőt) tartozott fizetni. Ha meghalt a nemes, az orvos ki volt szolgáltatva a hozzátartozók kényére-kedvére, akik őt halálra is ítélhették. Ha szolga halt meg kezelése következtében, úgy azt hasonló értékűvel kellett pótolni. Nőn sebet ejteni hozzátartozók jelenlétében lehetett csak. Foglyot orvosnak nem volt szabad meglátogatni, nehogy esetleges megmérgezésével meghiúsítsa az igazságszolgáltatást. Ezzel szemben orvost nem lehetett fogságba vetni, csak haláleset okozása miatt. A tanításért a tanulóknak évi 12 solidi-t (120 Pengő körül) kellett fizetniük. A gotoknál az orvos, de különösen a sebész állandó élethalál között lebegett, amit mutat az, hogy pl. Guntram Burgundia királya 700 körül 2 orvost végeztetett ki felesége sírján, mivel őket okolta a haláláért. Ezek a drákói törvények nem használtak a szakmának. A germán törzsek intelligenciáját mutatja, hogy amikor Itália, Gallia vagy Hispánia területén hódítottak, nem pusztították el sem a kolostorokat, sem az azokkal kapcsolatos gyógyintézeteket, sőt azokat védelmükbe vették és támogatták. Theoőo- rich (Berni Detre) a VI. század elején kancellárjával Cassiodo- russal újra felvirágoztatta a kolostori iskolákat. Utódja Allarich különös figyelmet fordított a művelődés alapjaira. Rómában akkor létesített iskolát, amikor e város lakosainak száma 500-ra csökkent le, mondván, hogyha színészeket tudnak eltartani, el kell tartani a tanító-mestereket is. A hunok, avarok és szlávok orvostudományáról nem maradtak fent emlékeink, de azok is hasonlóak lehettek az akkori barbár népek tudásához. A honfoglalás korától 1000-ig terjedő időben az orvoslás az ősmagyarok körében az volt, amit Ázsiai hazájukból magukkal hoztak. Orvosaik a táltosok voltak, akik az istentisztelet mellett a gyógyításokat is végezték tapasztalataik meg varázslataik révén. Ebből az ősidőből fentmaradt kifejezések vetnek fényt arra, hogy milyen lehetett őseink orvosi tudása. Valószínű, hogy a betegségeket megszemélyesítették és létrejöttét ,,a rossz szellemek megszállásának" tulajdonították. így a „nyavalya (epilepszia) gyötörte," a „fene (gangraena) ette," a „hideg lelte", a „guta ütötte" az ősmagyart. A bűvölök, varázslók meg- büvölték és elvarázsolták, vagy szemmel verték meg és rontották meg az illetőt. A táltosok ráolvasással gyógyították azt, akibe „az ördög bújt belé." A táltosok mellett javasasszonyokkal találkozunk e korban, amit bizonyít az a körülmény, hogy Vstha a Magyarok
