Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - A görög orvostudomány a keletrómai császárságban (Bizánci orvostudomány)
54 A BIZÁNCI ORVOSTUDOMÁNY. Bábaság. Kórházak. mutatja, hogy e tudományágról alkotott felfogása helyes volt. Minthogy azonban a lábrafordítás műtétével nem foglalkozott behatóan, az őt követő arab szerzők műveiből is hiányzik ez a műtét s ez az oka annak, hogy csaknem ezer esztendeig feledésbe ment. Az ezer körüli években egy pár szerző foglalkozott még az embriotomiával és ginekologiával, de azoknak szülészeti jelentőséget tulajdonítani nem lehet. A későbbi századokban a kolostori orvostudomány elterjedésével a szerzetes orvosok a teológiai eszmék hatása alatt még a sebészetet sem igen művelték, a szülészeti tudományokat pedig teljesen elhanyagolták. A régi nagy görög és latin tudósok munkáinak másolását végző szerzetesek kihagyták a szülészeti és nőgyógyászati vonatkozású fejezeteket, ezért a szülészeti orvos- tudomány lassan teljesen feledésbe merült. A szülészet helyét a spekuláció, asztrológia, mágia és csizió foglalta el. Az orvosok szülészettel nem foglalkoztak. így ez a tudomány teljesen a bábák hatáskörébe ment át. Igaz viszont, hogy a bábák önállósága e korban nagy volt és némelykor kisebb szülészeti beavatkozásokat végeztek, de a túlnyomó többség működése csak a szülés körüli teendők ellátásában merült ki. A szülés körül érvényesültek a babonák. Nehéz szülésnél füstöléseket, kenéseket végeztek, helyenként alkalmazták a szülési öveket. Ha a szülési övét szorítás alakjában alkalmazták, úgy az nehéz szülésnél (szűkebb medencénél) még hatásos volt, de ha csak szimbolikusan alkalmazták, úgy csupán a szülőnők megnyugtatására szolgált. A bizánci birodalom kezdetén már jelentős szerepé volt a kereszténységnek, ami mindinkább a pogányság fölé emelkedett. A keresztény szellem elterjedésével bevésődött a lelkekbe a betegekkel, elesettekkel való foglalkozás. Ez a pogányoknál még lealázó működésnek számított, de a keresztényeknél külön érdem és Istennek tetsző cselekedet volt. Nagy Konstantin császár Kr. u. 335-ben bezáratta a pogány templomokkal együtt az aszklepionokat is, az ókor sza- natóriumszerü gyógyintézeteit. Ezek helyére édesanyjának, Heléna császárnőnek sugallatára, a szegények és betegek részére menhelyeket létesített, amelyek a kórházak őseiül tekinthetők, bár azokban rendszeres orvosi gyógy kezelés még nem folyt. Basileos szászár 396-ban Kaiseriában (Caesarea) építette az első komolyszámba vehető kórházat. Haeser kutatásai alapján azt írja róla, hogy: ,,A basilias na2. ábra. A Nesibe kórház kapuromja Caesareaban, 1205-ből. (Süheyl után).
