Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - Az európai vándornépek ősi orvosi tudása
A BIZÁNCI ORVOSTUDOMÁNY, 35 gyobb csodamű volt, mint a pyramisok, vagy a rhodusi kolosszus. Szegényházakból, idegenek részére szállodákból, elesett leányok menhelyéből, a tulajdonképeni betegek részére szolgáló kórház- épületből, az orvosok és ápolószemélyzet lakásául szolgáló épületekből, azonkívül a szükséges gazdasági helyiségekből állott,“ A szent helyekre zarándoklók korán megismerkedtek ezzel az intézménnyel, amely mintául szolgált a többihez. Szt. Ephraim 375-ben 300 beteg részére Odessában, 420 körül Fabiola római keresztény, előkelő nő Ostiában építtetett kórházat. Theodorius császár felesége Eudoxia ugyanebben az időben Jeruzsálemben templomot, klastromot és kórházat alapított. A kórházépítkezésnek nagy lökést adott az 525-ben megtartott ní- ceai zsinat, amely a jótékonysági intézmények, kórházak létesítését, a püspökök lelkére kötötte. Ennek hatására mindenfelé építettek önálló, illetve kolostorral összefüggő kórházakat. Justi- niánus Bizáncban 550 körül kórházat, felesége Theodora női javítóintézetet létesített. A leghíresebb bizánci kórházat az Orpha- notropheumot I. Elek császár 1100 körül építtette. A fentiek mutatják, hogy a bizánci birodalom volt az, ahol a mai kórházak ősei létesültek és ezzel a bizánci császárság és orvostudomány a legfontosabb egészségügyi intézmények alapjait rakta le. Európai népek ősi orvostudománya. A népvándorlás népei keletről húzódtak nyugatra s eközben eljutottak Olaszországba, Galliába és Spanyolországba miközben az ottani kultúrákat elpusztították legalább részben és csak évszázadok múlva alakult ki nemzeti kultúrájuk. Ez idő alatt az orvostudományukban az ősi népies elemek voltak az irányadók, melyekről feljegyzések hiányában csak keveset tudunk. Amint kialakult Európában a sok nemzeti állam, — a kelta gót, gall, frank, angolszász, svéd és más népekből, — új hazájukban a primitiv orvostudományuk régi tapasztalataikból, vallásos felfogásukból, jórészt pedig mágikus és misztikus elemekből tevődött össze. Természetes, hogy ebben szerepet játszott az asztrológia, gyógykincsükben pedig a különböző füvek, gyökerek és bogyók szerepeltek. A vallásos felfogáson alapuló orvostudományt eleinte a törzsek papjai művelték, akik jóslatokkal és gyógyításokkal foglalkoztak áldozatbemutatás és istentisztelet mellett. A népeknek gyógyító isteneik voltak. A kelták, gótok és germán törzsek csaknem egyformán hittek a gyógyforrások gyógyító hatásában. Spanyolországtól és Angliától kezdve a Fekete tengerig mindenütt létesítettek gyógyfürdőket.*) *) A tisztálkodás egyik lényeges kiegészítője: a fésülködés a legrégibb időktől kezdve alkalmazásban volt a népeknél. Bizonyság erre az a kökorszakbeli korsó, melyet fésű képe díszít és az a kőkorszakbeli csont fésű, mely egyik svédországbeli leletből származik. (Lásd 3—4. ábrát.) Gyógyító Istenek.
