Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - A görög orvostudomány a keletrómai császárságban (Bizánci orvostudomány)
A BIZÁNCI ORVOSTUDOMÁNY. 35 müvét részben a régebbi írók, részben a saját tapasztalatai alapján írta meg. Behatóan foglalkozott szülészeti kérdésekkel is, épen ezért, arab írók sokat hivatkoztak reá, mint szülészre, de a szülészet terén újítást vagy újabb irányzatot könyve nem jelentett. Kortársa Protospatharius a bonctant fejlesztette. Nevéhez fűződik a musculus palmaris brevis és a nervus olfactorius felfedezése. Leírta a vena portae rendszert, a vesebetegségekről és a vizeletvizsgálatról írt műve évszázadokon át irányadó volt. Nagy csapást jelentett a bizánci tudományra, hogy az arabok 642-ben Alexandria elfoglalásával megfosztották a görög császárságot tudományos központjától, ami után a tudományos élet Bizáncban is hanyatlásnak indult. A X, századtól kezdve már az arab orvostudomány is érvényesült Bizáncban. így pl. Psellos 10C0 körül megjelent encvklopediájában, Simon Seth a XI. században gyógyszerkönyvében számos arab gyógyszert említett. Ez időtájt élt Bizáncban Niketas, mint udvari orvos, kinek sebészi híre messzeföldre terjedt. Encyklopedikus munkája csak kéziratban maradt fent a flórenci Laurentiánában. Myrepos XIII. században megjelent gyógyszerkönyve már teljesen arab befolyás alatt állott. Aktuarios orvostudományi könyve a pneumatikus iskola felfogását képviselte, de ki voltak hangsúlyozva benne saját klinikai megfigyelései is. (Itt találjuk először megemlítve a trichocepha- lus dispart mint bélparazitát.) Kedvenc terrainuma volt az elme- és vesebetegségek csoportja. A fent említett írókon kívül csak kevés jelentéktelen mű szerzőjével találkozunk még a bizánci orvostudományban, amely 1453-ban átadta helyét az arabnak. A kelet-római birodalomban, Bizáncban még találkozunk ginekologiával és szülészettel is. iMaga Oreíbasios is foglalkozott nőgyógyászati praxissal. Fiának írt könyvében a szülésről röviden emlékezett meg, de behatóan foglalkozott a gyermekágyas higiénéjével. Előírta. hogy szülés után az asszonyt melegvízbe mártott szivaccsal kell lemosni. Utána az asszony gyorsan feküdjön le, nehogy méhe kihűljön. Fontosnak tartotta a gyermekágyas alá lepedőt tenni, hogy az a lochiát magába- szívja. Szülés után a gyermekágyas hasát kötéssel húzta össze, nehogy kitáguljon. A tejelválasztás fokozására az emlők masz- szírozását ajánlotta. Tanítványa, Aetios a szülészetet és nőgyógyászatot rendszeresen tárgyalta 16 könyvben, de úgy ő, mint a szerzők nagyrésze nem dicsekedhettek eredetiséggel. E szerzők megemlítették a vikariáló vérzéseket (a bőrből és az orrból,) valamint genyes folyás esetén a nemirészek kisebződését. Leírták a hüvely rákját. Aspasia óva intett a művi abortusztól a vele kapcsolatos veszélyek miatt és megemlítette, hogy végső esetben is csak a harmadik hónapig szabad elvégezni. A terhesség utáni varixokat az edények szabaddátétele után kötötte le két helyen a közbeeső részek megnyitásával. Theophilos a hippokratesi iratokhoz írt kommentárjában tárgyalt szülészeti és nőgyógyászati vonatkozású kérdéseket. Aeginiai Paulus szülészeti szerepe azért nevezetes, mivel az ő művének lefordításából ismerkedett meg az arab orvostudomány a szülészettel. A nőgyógyászatról írt könyve 3 Protospatharius. Myrepos. Szülészet. Bizáncban. Oreibasios. Aetios. Aspasia. Paulus.
