Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - A görög orvostudomány a keletrómai császárságban (Bizánci orvostudomány)
tesítettek, amelyek megkönnyítették a tudósok és kutatók munkáját és megadták az alapot a továbbképzésre. Ennek ellenére az orvostudomány nem sokat haladt előre, mivel hiányzott a kor tudósaiból az eredetiség. Nem lehet említés nélkül hagyni Proklos athéni filozófust (411—485), aki rendszerbe foglalta a görög filozófiai tanulmányokat. Bölcseleté a természettudományok szempontjából is nevezetes, mivel ő vezette be az emberi gondolkozásba a „végtelen“ fogalmát. Életmódjával példát mutatott az erkölcsös és egészséges életre. Ő volt az, aki a természetfelettiségről elmélkedvén allegorikus szimbolisztikus magyarázataival kaput nyitott a babonás hiedelemnek és ezzel mintegy tudományos létjogosúltságát ismerte el a rohamosan terjedő asztrológiának. mágiának, babonának. A környező keleti népek misztikuma, valamint a nyugati szerzetesek primitív orvostudománya behatoltak a görög császárság területére is és gátlólag hatottak a görög orvostudomány továbbfejlődésére. Oreibasios után Philagrios neve emelkedett ki a bizánci tudósok közül. Ő leginkább a máj- és lépbetegségek diagnózisával meg gyógykezelésével foglalkozott és az uretrotomia végzésében hozott újítást. Poseidonios az agyműködések lokalizálásával szerzett érdemeket. Aetios 16 könyvben foglalta össze az antik szerzők orvostudományának kivonatát, melybe belevegyítette a kelet-római birodalom szerzőinek csodaszereit, babonáit is. Ő már keresztény tudósa volt korának. Orvostudományi felfogásába vallás-misztikumot kevert. Pl. előírta, hogy a nyelőcsőben fentakadt csont eltávolítása közben a következő szavakat kell mondani az orvosnak: „Amint Jézus Krisztus kijött a barlangból, Jónás a cápából, Balázs Isten szolgája és martírja parancsold meg, hogy a csont vagy lemenjen, vagy kijöjjön.“ A gyógyszerek elkészítésénél az alábbi szavakat kellett mondani: „Ábrahám, Izsák, Jákob, Isten adjatok hatóerőt ennek a gyógyszernek“ stb. Könyveiben behatóan tárgyalta a vizsgáló módszereket, a diagnózist, a szem, fül, orr, torok betegségeit, az elmegyógyászatot, fogászatot, a még részletesebben tárgyalt belgyógyászat és sebészet mellett. A műtétek közül a golyva, a mandula-kivétel, a húgycsőmetszés, az aranyeres csomók műtété jobban van leírva, mint bármely más antik írónál. E korban a legkiválóbb bizánci orvos trallesi Alexandros volt (525-605.) (a Sophia templom építőjének testvére), aki önállóan írt 12 kötetes munkájával a bizánci orvostudománynak és önmagának maradandó emléket állított. A bélférgekről írt fejezete önálló megfigyelései miatt igen értékes. A tüdőbajosoknak ő ajánlott először tengeri levegőt, tej - kúrát stb. Behatóan értekezett a kolera és dysentéria járványokról. Könyveit lefordították a környező népek nyelveire melyek évszázadokon át szolgáltak kiváló tankönyvekül az orvosoknak. Könyveiben mesterien vannak leírva a belső betegségek. Igen észszerű volt a gyógykezelése. Mialatt a kelet-római császárság fővárosában Bizáncban az orvostudomány a fent vázolt fejlettséget mutatta, a birodalom más részeiben is találkozunk tudós orvosokkal. A keresztény Proklos. Aetios. Alexandros. A BIZÁNCI ORVOSTUDOMÁNY.
