Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - A görög orvostudomány a keletrómai császárságban (Bizánci orvostudomány)
50 A BIZÁNCI ORVOSTUDOMÁNY. Bizánc az ó-korban. Bizánc a középkorban. Oreibasios A görög orvostudomány a kelet-római császárságban. (395—1453-ig.) A középkorban virágzott bizánci orvostudománynak a görög orvostudomány volt az alapja. E várost Kr. e. 658-ban alapította Bizas görög telepes. A város kitűnő helyzeténél fogva rohamos fejlődésnek indult. Nagyobb jelentőségre akkor tett szert, amikor Nagy Konstantin Kr. u. 330-ban ide tette át székhelyét és akarta felépíteni az új Rómát, amelyet őróla Konstantinápolynak neveztek el. E városnak külön orvostudománya volt. Egyes kiválóbb görög orvosok működtek itt, még a római birodalom idején, mint például Archigenes, aki a bélelzáródás, a kizárt sérv, a máj- tályogok és az ischiás diagnózisát, valamint kórformáját dolgozta ki; Antyllos, akiről az előző fejezetekben emlékeztünk meg, mint kiváló sebészről; Leonidas, aki a nyakmirigyek, mandulatályogok, a végbélelőesések gyógyítását új műtéti eljárásokkal gazdagította. Ő volt az, aki a sérvek keletkezési módját helyesen magyarázta. A felsoroltak munkáiban sok eredetiséget és egyéni tapasztalatot lehet találni. Rajtuk kívül sokan a nagy antik írók műveinek kommentálásával, képekkel való ellátásával foglalkoztak. Egyesek a nagy görög és római műveikből breviáriumszerű kivonatokat készítettek és ezzel a gyakorló orvosoknak rövid tankönyvet adtak a kezükbe. Egyszóval Bizáncban még a római birodalom idejében is számbavehető orvosi kultúrát lehet találni. Ezt az orvosi kultúrát örökölte át Bizánc, amikor Kr. u, 395-ben megalakult a kelet-római császárság és annak fővárosa lett. Ilyen múlt után fejlődött ki a bizánci orvos- tudomány. Orvostudományi szempontból a pogány Julian apostata császárnak van nagy jelentősége e várossal kapcsolatban. Ugyanis amíg a szerzetesek Európa többi részén a pogányok emlékeivel, azok tudományát és orvostudományát is elégették, megsemmisítették, addig Julian Apostata, a pogányság visszaállításával párhuzamosan a római és görög tudományos munkák lefordításával, lemásolásával és összeírásával nagy szolgálatot tett az ókori orvostudomány fentmaradásának. Házi orvosa Oreibasios 70 kötetes munkában a 2vvaywyaí laroíxcu -ban foglalta össze az elődök tudományát, és ez által az ókori szerzők műveiből sokat megmentett az utókornak, amelyek nélküle örökre elvesztek volna. A fenti munkán kívül 9 kötetes tankönyvet -vvonoig-i írt fia, valamint a gyakorló orvosok részére. (A kelet-római birodalom első császárai latin műveltséget igyekeztek meghonosítani uralmuk alatt. A későbbiek a görög műveltségnek váltak terjesztőivé úgyannyira, hogy ezt a birodalmat ezer éven át, mint görög császárságot ismeri a történelem.) Az ősi görög forrásokból kiinduló görög kultúra és tudomány ez idő alatt másodvirágzását élte. Az uralkodóik tudományszomjtól vezérelve, hatalmas könyvtárakat lé-
