Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
VI. Rész. Járványos betegségek a középkorban
A LEPRA. 315 többi Árpádházi király nagy mértékben emelte azok számát.) Spanyolországban Cid alapította 1067-ben az első ilyenirányrí intézményt. Franciaországban VIII. Lajos óta rohamosan építettek leprosóríumokat, melyek között volt olyan, amely a nemesek részére, sőt Páris mellett egy olyan, amely az udvari dámák részére szolgált menhelyűl, Európa minden országában megszaporodott a leprosóriumok száma, ahová a betegeket orvosi vizsgálat, konzilium, nem egyszer egyetemi vélemény alapján utalták be. Az 1179 évben tartott III. lateráni zsinat a régebbi leprarendeleteket még szigorította. Sőt egyes városok külön adtak ki rendeleteket a bélpoklosok ellen. Pl. a bázeli jogkönyv előírta, hogy „azokat a betegeket, akik hólyagocskával (himlő?), rövid lélegzettel (phtysis?), epilepsziával, rühvel, Szent Antal tüzével, mérges sebekkel, szemgyulladással és bél- poklossággal vannak megfertőzve, el kell zárni.“ Londonban Gordon tanácsára 1303-ban 5, később 8, végül 13 betegséget jelöltek meg fertőző kórnak, melytől tartózkodni kell. így a pestis, a kiütéses betegségek, a phtysis, a lépfene, a trachoma, a blenorr- hoea, a rüh, az orbánc, a bélpoklosság stb. betegeknek a városi elöljáróság rendelkezése szerint ajtót kell mutatni: részükre meg volt tiltva az élelmiszerekkel való kereskedés stb. A bélpoklosság elleni védekézés tehát elég nagyarányú volt, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a XIV. század végén Wírchov szerint 19.000 leprosórium működött Európában. Bázeli jogkönyv. 206. ábra. Magyar szent Erzsébet leprás betegeket tisztogat, mosogat. A háttérben egy bélpoklos kereplővel lép be. (Az augsburgi passionaléből. Magyary—Kossá után.)
