Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
VI. Rész. Járványos betegségek a középkorban
314 A LEPRA. Edictus Rothari. Leprosorium. 205. ábra. Leprás ember rázza a kelepelőt, hogy a járókelők kikerüljék. (S. Munster: Cosmogra- phia. Nékám után). 204. ábra. Cimpaorrú leprás beteg Leonardo Da Vinci rajza alapján. (Magyary—Kossá után). vetekbe, szervekbe, idegekbe, ízületekbe és végül a csontokba. E betegséggel járó heves éjjeli fájdalmak, a testfelszín és kezek göbös, fekélyes elváltozása okozta a tőle való félelmet. Ez a szörnyű krónikus betegség elég gyorsan terjedt el a megtámadott területeken. A középkor elején szokásos tisztátlanság, kultúrálatlan- ság, de talán a kórokozó virulentiája akkoron nagyobbfokú lehetett, mint a későbbi időkben. Pruner kimutatta, hogy a bélpok- losság Franciaországban terjedt el 523 körül és fokozódott Kis Pipin uralkodásáig. A későbbi időkben a Balkánon és Olaszországban, majd Európa minden országában ütötte fel a fejét és érte el legnagyobb kiterjedését az 1300-as évek körül. A bélpoklosság elleni védekezésre a mintát a Biblia szolgáltatta. (A zsidók orvostudománya című fejezetben rámutattam azokra a szigorú Mózesi szabályokra, amelyek a papok kötelességévé tették, a leprás betegek 7 naponkénti vizsgálatát, a betegek elkülönítését, kezelését, gyógyulás esetén a viselt ruhanemű elégetését, sőt a házak lebontását is. Lásd I. kötet 122. oldal.) Ezeket a rendszabályokat a keresztény egvházfők és fejedelmek is magukévá tették. Pl. az 583-ik évben megtartott lyoni zsinat megtiltotta a leprások szabad mozgását és elrendelte, hogy csak kijelölt, szőkébb területeken élhetnek. 644-ben az ,,Edictus Rothari“ szigorúan elkülönítette őket az egészségesektől. Kimondta, hogy a leprások mezítláb nem járhatnak nyilvános utakon, ha az utcán mennek, kereplővel kell jelt adjanak már messziről a járó-kelőknek, hogy azokat figyelmeztessék leprás mívoltukra. Keztyű nélkül nem mehetnek ki az utcára, de keztyűvel sem érinthetnek meg semmi árúcikket, ha pedig megérintenék, meg kell venniök; továbbá, hogyha egészséges emberrel beszélnek, úgy kell elhelyezkedniük, hogy a szél az egészséges felől fújjon őreájuk. A templomba csak külön ajtón és elrekesztett helyre léphetnek be, ahol a részükre kijelölt szenteltvíztartót használhatják. Mindezek a rendelkezések mutatják, hogy már akkor tisztában voltak az orvosok, hogy a lepra fertőző és hogy érintkezés révén terjed. A keresztesháborúkból hazatérő vitézek nagy mértékben terjesztették el a kórt hazájukban. Ellene tökéletesebb védekezésre volt szükség, amire szolgált a mindenfelé felállított lep- rosórium. (Hazánkban már Szent István létesített ilyeneket, a
