Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - A hazai orvosképzés és egyetemi orvosképzés a középkor folyamán
MAGYAR TANULÓK KÜLFÖLDÖN. 307 A Párizsban 1401—25 között tanultak névsorában szerepel Johannes Boetii de Dacia; az 1428-as években pedig Kun János. A bázeli egyetemen végeztek Brenner Mátyás brassói, Kassai János ugocsai orvosok és még mások. A prágai egyetemen számos magyar ifjú tanult. Közülük a legrégibb emlék Rosenberg Henrikről maradt fenn, ki tanulmányait 1402-ben fejezte be, majd később váci kanonok lett. Egy Prágában használt tankönyvet ma is őriz a kalocsai könyvtár. A bécsi egyetemre többnyire Nyugat és Felsőmagyarország- ról valamint Erdélyből iratkoztak be. Közülük Magyar László már Nagy Lajos idejében a bölcsészet tanára lett ugyanott. Az egyetemen a rajnai, osztrák, szász nemzetségek mellett a „magyar nációt“ is megszervezték 1384-ben. Ezen belül a színmagyarok száma 7470-ot tett ki. ,,Bursa“-jukat Szent László védelmébe ajánlották. A hallgatók közül Magyar Oszkár 1411-ben a bécsi egyetem orvosi karának baccalariusa volt. Ott tanultak 1415-ben Jakab budai gyógyszerész Jeronimus nevű fia, 1468- ban Sekeresch (Szekeres) Mátyás, a bécsi egyetem „medicináé baccalariusa“, 1475-ben Pozsegavári Ország-Világ László mester, 1480-ban Zeckel Péter szebeni orvos és 1482-ben a pozsonyi Leonardus mester. A század végén a bécsi egyetem orvosi karának dékánja Premarton (Peremártoni) Mihály volt. 1365—1460 között, tehát közel 100 év alatt 4151 magyar hallgató végzett Bécsben, ami az összes hallgatóknak 21°/0-át tette ki. Egyetlen évben: 1449-ben 103 magyar és csak 74 osztrák ifjú látogatta az előadásokat. (Demkó és Magyary-Kossa). Az 1364-ben alapított krakói egyetem nagy közkedveltségnek örvendett, különösen a szín magyar vidékekről származó ifjaink körében. 50 év alatt 783 hallgató volt beiratkozva. A hallgatók ily tekintélyes száma mellett külön nemzetsége volt a magyaroknak, akik 1400—1589-ig az Európa minden részéből összegyűlt hallgatók között — 16°/0 arányban szerepeltek. Köztük tőzsgyökeres magyar neveket találunk, melyek közül csak pár példát említek: Hunyadi, Bánffy, Szegedi, Szentpéteri, Szentgyörgyi, Erdődi, Váradi, Erdősí, Veresmarthy, Kisvárday, Biró stb. A hallgatóknak önálló otthont: „bursat“ létesítettek 1492-ben, ahol számos magyar ifjú talált elhelyezést. A törökhódoltság idején már csak a Felvidékről és Erdélyből jártak ki ifjaink tanulni. Krakóban egyetemi magyar tradíciók is alakultak ki: megtréfálták a gólyákat, kiket ,,pennalis“-eknek neveztek. A magyar hallgatók szelleme példás volt. Jellemzésére idézem Magyary-Kossát: „Apró kihágásoktól eltekintve, az összes feljegyzések kiemelik, hogy a krakói magyar ifjak jellemükkel és erényükkel messze kimagaslanak a többi nemzetek tanulói közül. Sohasem panaszolják be társaikat és a vallatások alkalmával sem árulják el őket, sőt a rector előtt is bátran kimondják, hogy nem szép dolog az árulkodás. E gavalléros viselkedés nagyon imponált az idegen nemzetbeli tanuló ifjúságnak.“ A külföldi tanulás bővítette a magyar ifjak látókörét. Sokan közülük több egyetemet is meglátogattak. Pl. Májíerl János nagyszebeni orvos Párizs. Prága. Bécs. Krakó.
