Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
KÖZEGÉSZSÉGÜGY A XIV—XV. SZÁZADBAN. 305 időt töltött, még csak sátrakban és bódékban laktak a vendégek. Bártfán azonban már állottak épületek, melyeket 1432-ben újabb szobákkal kellett kibővíteni a nagy vendégj árás miatt. A megélénkülő fürdő élet szükségessé tette a rendes fürdőházak építését. Korom Bálint állandó épületet akart emelni 1495-ben Stubnyán, de az építkezést megakadályozta Majthényi Mihály, ki maga is jogot formált e hírneves gyógyforráshoz és fegyveres jobbágyaival leromboltatta az épülőfélben lévő falakat. A század végén a melegforrású természetes fürdők közül leglátogatottabbak voltak a budai, a bártfai, az egri, a nagyváradi Püspök és Félix fürdők (melyet Janus Pannonius is megénekelt), a besztercebányai, a pőstyéni, a stubnyai, a koryt- nicai, a szklenoi, Erdélyben a borszéki és kolozsi fürdők. Az országszerte mindenfelé létesülő természetes fürdők és városi fürdőházak közszükségletet elégítettek ki. Azt nemcsak a jobb módúak használták, de a környék apraja-nagyja. A régi időkben a mester emberek nem borravalót kaptak, hanem „bal- neales“-t, vagyis ,,fürdőrevalót.“ A fürdést megkönnyítette „olcsóságuk“. Hiszen Bártfa város a fürdőjét 1505-ben egész évre 3 forintért adta bérbe, ami a mai pénzünk szerint kb. 45 pengőnek felel meg. így hát mai pénzben fillérekbe kerülhetett a meg- fürdés. Az árak tekintetében nem szabad hogy megtévesszenek az egyes kivételesen magas fürdőpénzek, melyeket egyes előkelőségek kedvtelésből fizettek. Pl. II. Ulászló öccse a már említett Zsigmond lengyel herceg a Szentháromság kórház meleg forrásait látogatta minden szombaton. A fürdőben egy részt lepedőkkel a maga részére választatott el s a fürdőzésért (melyben kísérete is bennfoglaltatott) 1 forintot fizetett, ami közel 15 pengőnek felelt meg. Valószínű, hogy a herceg nem szemér- metességből különítette el magát a közönségtől, hanem inkább azért, mivel syphilitikus fekélyei voltak, melyekkel nem akart dicsekedni. A fürdőket „a balneator“-ok kezelték, akik kisebb képzettségű fíirdősök voltak. 1498-tól kezdve már a magisterek (fürdőmesterek) ügyeltek fel azokra. A fürdők tisztaságát az elöljáróság ellenőrizte, amely az esetleg felmerülő javítások elvégzésére is kötelezte őket. Az élelmiszerek vizsgálata és felügyelete csak a középkor legvégén vette kezdetét. Az első megbízható adatunk Pozsonyból származik, hol a városi tanács 1376-ban kiadott rendelete szerint a mészárosok működését „a látómester" és egy városi tanácsnok ellenőrizte. 1388-ban megtiltották a mészárosoknak, hogy becsempészett vagy nem kifogástalan marhákat vásároljanak vagy levágjanak. A vágásnak fényes nappal kellett történnie a folyóvíz mentén. Csak a későbbi időkben vált szokássá Budán, Pozsonyban, Kolozsváron, hogy folyókon lebegő tutaj- szerű alkotmányon öljék le az állatokat. A budai jogkönyv még tovább ment az egészség védelmében: városi felügyelet alá helyezte az összes élelmiszer árúsokat: „a halászokat, a mészáÉlelmiszer.
