Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi irányzatok kialakulása
KÖZÉPKORI ORVOSI IRÁNYZATOK. 27 Arab orvostudomány. Skolasztikus orvostudomány. A középkornak az elvont tudományok iránti vonzalma maga után vonta, hogy csak belgyógyászati kérdésekkel foglalkoztak. A kézzel végzett orvostudományágak (mint a bonctan, sebészet, szülészet] háttérbe szorultak. Helyesen állapította meg Guy de Chauliac, hogy a középkori orvostudomány legnagyobb tévedése az volt, hogy az orvostudományt két részre választotta; belgyógyászati „orvostudományra,“ melyet eleinte papok, később orvosok műveltek és a lenézett sebészeti „kézművességre,“ amelyet borbélyoknak, sőt kovácsoknak engedett át. Amíg a laikus görög szellem már Hippokrates korában a sebészetet nemcsak gyógyító módnak tartotta, hanem „a belgyógyászat jobbkezének“, addig a középkorban a sebészet művelését nem nézte jó szemmel az egyház. A Tours-i zsinat kimondotta: „Ecclesia abhorret a sanguine“ (1163), a sebészet természetesen lehanyatlott s az attól megfosztott orvostudomány belgyógyászati spekulációkban merült el, csaknem az egész középkoron keresztül, A vértől ugyancsak irtózó arab orvostudomány, Avicenna hatására és tekintélyére, hosszú időn'át kihatással volt arra, hogy csak a belgyógyászatot ismerték el orvostudománynak, pedig az orvostudomány minden népnél és minden időben csak a sebészettel párhuzamosan indult fejlődésnek. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az orvostudományok fejlődése a sebészeti tudományok (köztük szülészet és nő- gyógyászat) fejlődésével függtek össze, azzal emelkedtek, illetve hanyatlottak. A középkori orvostudomány harmadik irányzata az araboké volt. Ök azt már magas fejlettségen találták az alexandriai iskolában, továbbá a zsidó mezopotámiai, perzsa és indus népeknél. A tudományszomjas arabok mindezeket az orvosi irányzatokat egyesítve, görög orvosi hagyományok alapján építették fel orvostudományukat, belehozva abba az arab kultúrát és az arab szellemet. Tudományuk, bár különböző elemekből tevődött ösz- sze, mégsem volt kompiláció, mivel hatalmas egyéniségeik Rhazes, Avicenna, Abul Kasim és a többiek rányomták egyéni bélyegüket. Ilyenformán az arab orvostudomány a görög és keleti népek orvostudományi értékeinek átmentésén kívül új at is nyújtott, majd a középkor második felében az európai orvostudományra irányítóan hatott, sőt alapját képezte a középkor vége felé meginduló kutatásoknak és az azok alapján kifejlődött modern orvostudománynak. Az arab orvostudomány legfontosabb érdemeit keresve azt találjuk, hogy a diagnosztikának tökéletesítése, a betegségeknek betegágynál történt tanulmányozása, valamint leírása révén, de legfőképpen a gyógyszer-tudomány kiépítése a gyógyszertárak létesítése által kötelezte legtöbb hálára az emberiséget. A XII. században létesült egyetemeken a kolostori orvos- tudomány lassan skolasztikus orvostudományá alakult át. Ezt a magasabbrendű orvostudományi irányzatot az egyes orvosi iskolákban kialakult tantételek, teológiai felfogások, klasszikus és arab írók aforizmái jellemezték. Az iskolák tananyaga idővel dogmákká merevült, melyre a tanúlóknak esküt kellett ten-
