Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - A középkori orvosi tudomány - A római orvostudomány utóhangjai a nyugatrómai császárságban
28 A RÓMAI ORVOSTUDOMÁNY UTÓHANGJAI. niök és azokat dialektikával megvédelmezniök. Az orvostudomány tanítása elméletivé vált, eltávolodott a betegágytól, a természettudományi alaptól, a megfigyelésektől. A korszak végén, amikor a skolasztika meddő vitákban merült ki, e tan kiélte önmagát. Szükség volt arra, hogy az irodalom és művészet renais- sance-ával együtt a természettudományok és elsősorban az orvos- tudomány újjászületése is elkövetkezzék. Ez hamarosan meg is történt, mivel bevonult az orvostudományba a kutatás, a kísérlet, a betegségek megfigyelése, pontos leírása, a laboratóriumi vizsgálat és így természettudományi alapon megindult a középkor végén az első pár lépés a modern orvostudomány felé. Ha végig tekintünk a középkor orvostudományán, több irányzatot látunk egymás mellett haladni, amelyek csak a középkor végén egyesültek az újból kialakult természettudományi alapon. A római orvostudomány utóhangjai a nyugat-római császárságban. (395—476-ig.) A Krisztus utáni III.—IV. században Róma mind többet érintkezett a meghódított kelet népeivel és a birodalmával határos államokkal. Azok népeitől lazább erkölcsöket vett át; hanyatlásnak indult a sportszerű testkultusz, visszafejlődött a szellemi élet. A tiszta és természettudományi bölcselet helyét a kelet népeitől átvett misztikum és áltudományosság foglalta el. így a vándorló kalandor orvosok mindinkább bevezették az orvos- tudományba az empíria helyébe az asztrológiát, a magiát, a demonológiát és az alkémiát. A tudomány komoly berkeit, boszorkányokkal, rossz szellemekkel, démonokkal népesítették be, Elvétve akadtak még orvosok, akik szembeszállva koruk divatjával nem engedték magukat befolyásoltatni a misztikus, babonás nézetekről, hanem a komoly orvostudományt művelték és annak tettek szolgálatot, de az orvosok nagyrésze behódolt az áltudományosságnak és babonának. így mindinkább feledésbe ment az ókor tekintélyes orvostudománya, amit elősegített a barbár kezektől okozott pusztítás. A római császárság bukása után a római orvostudomány hamar visszafejlődött. Vindícianus még teljes tekintélyével harcolt az asztrológia ellen. Ez a Karthágóban élő orvos kevés eredetit alkotott, inkább Soranos, Alexandros, Philale- thes művei alapján írt könyvével tett szolgálatot orvostársainak. Priscianus az V. század elején népies gyógyszerkönyvet írt és kivonatolta több kiváló görög orvosi mű lényegét a gyakorló orvos számára. Caelius Aurelianus értekezett az akut és krónikus betegségekről, valamint a kór- és gyógytanról, azonkívül lefordította latinra Soranos műveit. A keresztény CasVindicianus. Aurelianus ]
