Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
TÖRVÉNYSZÉKI ORVOSTAN A XIV—XV. SZÁZADBAN. 295 akkori bűnök a testi sértésekből, a gyilkosságokból, a mérgezésekből, a boszorkánykodásból, a nemi és házasélet keretein belül elkövetett cselekményekből állottak. Ezek mindenikénél előfordult, hogy a biróság szakvéleményt kért. Súlyos testi sértésnél figyelembe vették, a szándékosságot, a seb nagyságát, a gyógyúlás idejét és a visszamaradó esetleges bénaságot illetve nyomorékságot. A gyógykezelő orvost a bántál - mazónak kellett fizetnie. 1370-től kezdve a szepesi jogkönyv szerint a bírónak meg kellett tekintenie a sebet. Róbert Károly 1316- ban felhatalmazta a kolozsvári bírót, hogy ugyanolyan joggal ítélkezzen a „nagy sebek“ esetében, mint a király bíró, A büntetés mértéke azonban nem volt országosan és egyöntetűen rendezve. A városok maguk alkották meg a szabályrendeletüket. Pl. a budai jogkönyv a verekedésekre, gyilkosságokra, erőszaktételre, megbecstelenítésre, a korai és késői szülésre vonatkozóan rendelkezett. A pozsonyi városi tanács a testi sérelmek büntetésére intézkedett. István tótországí bán a sebesüléseket halálosakra és nemhalálosakra osztotta. Moys nádor a sebesüléseknél hüvelyk szerint szabályozta a büntetés kimérését és pedig úgy, hogy hüvelyenként 60 dénár legyen a büntetés. A székely nemzeti constitutio a csonttörést és a „nagy sebet“ egyenlően 12 gyrával büntette. Sárospatak tanácsa a sebet okozót 25 márka lefizetésével sújtotta, a gyilkosságot pedig fejvesztésre ítélte. Mérgezések sokkal ritkábban fordultak elő hazánkban, mint . nyugaton és ha mégis találkozunk vele, azt többnyire külföldiek leginkább olaszok hajtották végre. A mérgezés mint bosszú vagy egyéni előnyszerzés nem szerepelt minálunk, inkább a királyok voltak a gyilkosság e nemének kitéve. III. Endrének késsel csempészték ételébe a mérget 1301-ben s okozták ezzel a halálát, Ottokár von Steier szerint. Nagy Lajos királyunk megmérgezésére Velence dogeja már megegyezett Baldachíni Julian velencei nemessel 1358-ban. De a mérgezés elmaradt, mivel sokalták a vér- díjért kért 12.000 aranyat és Castelfranco várát. 1386-ban Kis Károlyt az összeesküvők előbb megsebesítették és 17 nap múlva amikor már javulni kezdett sebesüléséből, megmérgezték. Utóda Zsigmond király se volt mentes attól a törekvéstől, hogy méreggel tegyék el láb alól, A csehországi Znaimban mérgezték meg a kíséretében levő herceggel együtt. Az utóbbi meghalt, Zsíg- mondot pedig orvosa úgy kezelte, hogy lábánál fogva felkötötte és csak a melle ért le a párnán, így hagyta 24 óráig azzal az elgondolással, hogy a méreg kifollyon belőle. Tudomásunk van arról, hogy Beatrix a magyar főurak egész tömegét akarta meg- inérgeztetni, de nem került reá sor. A középkori ember annyit hallott mérgezésekről, hogy gyakran ok nélkül is annak tulajdonította a hirtelen haláleseteket. Ez lehet a magyarázata, hogy népünk abban a hiedelemben élt, hogy Mátyás halálát is mérgezett füge okozta. A feltevés igaztalan volt, mert Mátyás agyvérzés következtében halt meg, amint előbb már említettem. A boszorkányokat és bűbájosokat a késői középkorban Zsig- mond 1387-ben kiadott engedélye értelmében el lehetett ítélni. Mérgezések. Boszorkányok.
