Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - Az európai népek kultúrája 400-1100-ig
Az európai népek kultúrája. (400—1100-ig). A középkori kultúra kialakulására legnagyobb hatással az egyház és a hűbériség volt. Amikor a hittérítők a pogánysággal együtt a pogány kultúrálís emlékeket is megsemmisítették a nemzeti eszmék, helyébe az egyetemes egyház eszméit állították. Ezáltal egységes egyházi kultúrát vittek be Európa összes országába. A teológiai felfogás előtérbe nyomúlása az egész középkoron át megmaradt és irányította az irodalmat, művészetet, legelsősorban az építészetet és orvostudományt. A középkorra jellemző másik momentum az áltudományosság, (az alkémia, asztrológia, mágia és a babona) volt, amely végigvonult az egész középkoron, sőt belenyúlt az új-korba is. Az ó-korban a Földközi-tenger partvidéke jelentette Európát. A középkorban már egész Európa szerepet játszott a népek történetében és művelődésében. Műveltségük a közös, keresztény kultúra volt. A művészetek a Bibliából veszik tárgyukat, de stílusuk tekintetében közel állnak még a rómaiakhoz. Eleinte a katakombákat, majd a templomokat díszítették szimbolikus festményekkel és az apostolok cselekedeteivel. Az ó-keresztény templomokban a belsőre helyeződik át a súlypont s az architecturát kiegészítik a festett díszek. Később alakult ki a bazilikastílus, melynek jellemző vonása, hogy oszlopsorokkal fő- és mellékhajókra van osztva. Ehhez csatlakozik később a bolthajtás és a kupola, mely e kornak jellemző építészeti alkatrészévé válik. A bazilika már kezdetben a legnagyobbat akaró, hatalmas méretekkel lépett napfényre. Constantinus császár által Szt. Péter sírja felett épített bazilika (a mai Szent Péter templom elődje) 100 métert meghaladó hosszával túlszárnyalta a Pantheont és a római császári kor építészeti remekműveinek nyomdokában haladt. Újra fellendült a mozaik művészet, amellyel a templomok padlóját, nem egyszer falait díszítették. A IV.—V. században már kialakult az ikon-festészet és a faragászat, mivel a templomokat igyekeztek a művészet minden termékével feldíszíteni. A templom építészet mellett a világi építészet is fellendülésnek indult. Odo- vakar keleti gót király majd Belizar, később Justiniánus pompás palotákat építtettek. (527-ben Hagia Sophia). A római Szent Ágnes, a ravennai Szent Apollinár templomok, a pisai székes- egyház bizonyítékai a művészet fellendülésének. A kelet-római birodalomban a kupola az az elem, mely új és impozáns Kultúra. Építészet.
