Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
I. rész. Az európai népek orvostudománya Kr. u. 400-1100-ig - Az európai népek kultúrája 400-1100-ig
24 AZ EGYHÁZI KULTÚRA. Egyház. Egyházi irodalom, stílust visz be az építészetbe. A Hagia Sophia templom mintául szolgált a bizánci stílusra (s a következő századokban e stílusban építik nyugaton is a templomokat, amire példa a velencei Szent Márk templom, a firenzei székesegyház és a többiek.) Bizáncban az egyházi építészeti és díszítő művészeten kívül a polgári művészet is fellendült s a miniatűr festéssel ellátott elefánt- csont képek és kódexek nyugaton is bámulat tárgyát képezték. Amíg nyugaton a fafaragás lendült fel, Bizáncban az elefánt- csont faragás remekműveivel találkozunk. A római birodalom megdőlésével Róma nem szűnt meg új gondolatok teremtője lenni, mert építészeti elemeiből teremtették meg a IX. században a román stílust, mely leginkább a templom építészetben nyert alkalmazást. E kor gondolatát az aacheni Münster fejezi ki kereszthajójával. (Tulajdonképen a hosszanti elrendezésű bazilikából indult ki, de a fő- és kereszthajó metsződésénél keletkező négyzet felett harangtorony vagy kupola épült és az egész templom megemelést nyert abból a célból, hogy alája kriptákat helyezhessenek el). Ebben a korban, miként a művészet, úgy a tudomány is teljesen az egyház szolgálatában állott. A papok művelték és mentették át másolásaikkal a tudományt a későbbi kornak. A nép át volt hatva a keresztény eszméktől és minden áldozatot meghozott a templomok, kolostorok létesítésére, amelyek mellett igen gyakran találunk azilumokat, kórházakat. Természetes, hogy a valláserkölcsi felfogások hatása alatt nem fejlődött ki a népeknél a természettudományi világszemlélet és így a természet- tudományok, valamint az orvostudományok háttérbe szorúltak annak a kornak a teológiai és jogi művei mögött. A Kr. utáni első századokban az Űj Testamentum egyes könyveit írták meg az apostolok. (Lukács evangéliumának szerzője azonos az orvos Lukáccsal, ki az Apostolok cselekedeteit írta meg Kr. u. 61—63-ban.) Az ezutáni időkben a krisztusi tanokkal kapcsolatos levelek, apollógiák, Krisztus működéséről szóló elmélkedések, az egyházi tanok védelme képezték a keresztény irodalmat. A népvándorlás nyomába keletkezett nyugateurópai államokban a kereszténység összefogó ereje és kultúrája alatt lassanként megindult a kultúrális fejlődés. A VII. század vége felé Európa, sőt Afrika egyes részeiben a püspökök, szerzetesek már nemcsak himnuszokkal és egyházi irodalommal foglalkoztak, de világi irodalommal is. így Beda Venerabilis, a britt. egyház történetét írta meg 731-ig. A Monte Cassino-i kolos-' torban Paulos diakónus a longobardok történetét fejezte be. Waltharius volt a szerzője annak a germán dalnak, mely a frankokkal folytatott küzdelmekről szól. Freisingi Ottó világkrónikája értékes alkotás volt az utókor számára. A himnuszköltészet legkiválóbb művelői voltak Aquóni Szent Tamás (Pange lingua Tantum ergo) és Jacopone da Todí (Stabat Mater dolorosa.) A X. század közepén vette kezdetét az egyházi dráma, melyet gander- sheimi Hroswitha apáca vezetett be. Ebből alakult ki a misztérium. A bizánci egyházban Joannes Chrysostomos (Aranyszájú
