Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A párizsi egyetem orvostudománya
164 PÁRIZSI EGYETEM. lateráni zsinat állandósított. Az inquizició az eretnekek ellen létesült, de ugyan ilyen eljárás alá vonták a mágiával és „egyházellenes tanokkal“ foglalkozó orvosokat is. Még nagyobb lendületet vett az inquizició, amikor IX. Gergely pápa 1232-ben kelt rendeletével, az újonnan alakult Domonkos-rendet bízta meg annak végrehajtásával. Ilyen körülmények között Franciaországban megszűnt a paporvosok sebészi működése, ami a világi seborvosokra, valamint a borbélyokra hárult. Nem lehet csodálni, ha ilyen előzmények után mind nagyobb számmal jöttek Olaszországból a sebészek Párizsba. A seborvoslással foglalkozók érdekeik támogatására egyesületet alapítottak Szent Kozma és Szent Demján védelme alatt, amely Ecole de St. Cőme név alatt ismeretes. Ennek tagjai közül megemlítést érdemel Pierre de Soissons, aki IX. Lajost kisérte el a keresztes hadjáratba s onnan gazdag tapasztalatokat hozott Párizsba, ahol 1252-ben halt meg. Kortársa Jean Pitard a sebkezelésben tűnt ki. Műtétéi nem emelkedtek túl az amputatió- kon. A francia sebészet az 1260-as évek után indult fejlődésnek, amikor az Olaszországból menekült sebészek a havonkénti rendszeres összejöveteleiken megbeszélték az egyes kérdéseket és tisztázták felfogásaikat. Tekintélyük hamarosan oly fokra emelkedett, hogy a Hotel Dieu betegeinek kezelését is reájuk bízták. A St. Cőme társaságban tömörült sebészek gyakran az egyetemi előadásokat is hallgatták, sőt nem egyszer megszerezték a baccalaureatusi képzettséget. Pitard karolta fel a Milánóból menekült ifjú barátját, Lanfranchit, ki előzetesen a kiváló bolognai sebésznél, Salicetónál szerezte meg tudását és írta meg ,.Chi- rurgia Magna“ című kisebb sebészeti könyvét 1270-ben majd a Milánóban megkezdett, Lyonban folytatott ,,Ars completa totius cirurgiae“ című értékes és nagy művét Párizsban fejezte be 1296- ban. A komolyabb értelemben vett sebészetet ő honosította meg Párizsban. Lanfranchi, mint első írta le az agyrázkódás tüneteit; a venosus és arteriosus vérzések közötti különbséget; az emlő-hyper- trophia s rák közötti differenciát. Ő végezte először a tetanusnál az idegátmetszést, a genyes mellhártyagyulladásoknál a mellkascsa- polást; a fertőzött sebeknél a kiszívást és edző szerekkel való kezelést. Has-sérüléseknél elvarrta a belet. Egyszóval jelentős sebészeti ténykedést fejtett ki. Vérbeli, sebész mivoltának és magasröptű orvosi gondolkozásmódjának megfelelően nagy igyekezettel egyengette útját a sebészet és belgyógyászat együttműködésének. Utóda a következő században a kiváló sebész, Mondeville volt, kinek működéséről a XIV. század című fejezetben fogok megemlékezni.
