Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A párizsi egyetem orvostudománya
162 PÁRIZSI EGYETEM. Filozófia. a későbbi egyetemnek. Capet Hugo 987-ben egész Franciaország fővárosává emelte. Mint ilyen Franciaország politikai és tudományos centruma lett, számos kolostorával és intézményével. A XI. században Párizsnak több főiskolája volt. így a Szent Genovéva hegyen levő, ahol Abaelard tanított, a Notre Dame-i székesegyházi, továbbá a Szent Victor főiskola, ahol Champeaux volt a mester. Ennek a háromnak összevonásával jött létre 1107-ben a párizsi egyetem „Universitas magistrorum et scholarum“ négy fakultással. A párizsi egyetem elsősorban teológiai intézmény volt, mely hamarosan a világ első teológiájává küzdötte fel magát. Vallás- felfogás téren eléggé konzervatív volt. Itt fejlődött ki a skolasztikus irányzat, mely irányító hatást gyakorolt az orvostudományra is. A kor szellemének megfelelően mindennek a lényegét csak a lelkiekben látták, de a XII. század elején már akadt felvilágosult tudós, aki a természet jelenségeire is felfigyelt. Pl. Champeaux oda nyilatkozott, hogy az Isten nemcsak a Bibliában, de magában a természetben is kinyilatkoztatta magát. Neckam, angol származású teol. tanár „De rerum naturis“ c. könyvével a természettudományok felé fordította az érdeklődést. Abaelard pedig az írás szava szerint: „Keressétek és megtaláljátok“ hirdette, hogy keresni kell mindenben az igazságot, vagyis, hogy: „kételkedés által jutunk a kutatáshoz és kutatás által fogjuk fel az igazságot.“ Ezen az alapon Abaelard nevéhez fűződik az egyháznak és a tudománynak összeforrása. így indult meg az orvostanban a kutatás, ami nem volt többé eretnekség. A párizsi orvosi fakultás rövid idő alatt hírnévre tett szert, melynek első kiválóbb tanára Aegidus Corboliensis a hasonnevű grófok leszármazottja volt, akinek neve Gilles de Corbeil néven ismeretes. Ő terjesztette el a párizsi egyetemen a salernoi iskola tanait. A vizelet-tanról, a betegségekről, a pulzustanról, a gyógykezelési módról, valamint gyógyszerekről versben írta meg könyvét salernoi modorban, mely sokáig nagy becsben maradt. Értékesebb volt a betegségek jeleiről, kortanáról, valamint gyógyításáról írt könyve. Liberális felfogásáért azonban VI. Henrik bezáratta és csak tekintélyes pártfogói közbenjárására »szabadult ki. A XIII. század elején kezdetét vette Franciaországban az encyklopedia irodalom. A német Albertus Magnus tanítványa Thomas de Cantimpré leuvveni professzor 20 kötetes munkában „De naturis rerum“ címen foglalta össze kora tudományát, melynek első kötete az emberi test anatómiáját tárgyalta. Benne Aristoteles és Galenos bonctani és élettani nézetei tükröződnek visz- sza. Kevéssel utána Vincenz de Beauvais írta meg „Speculum Maius“ című könyvét, mely főleg természettudományi kérdésekkel foglalkozott. Ennek 12—15-ik kötetei orvosi kérdéseket tárgyalnak a görög és arab szerzők munkái alapján. E részt „Speculum doctrinale“ néven emlegették a középkorban. A XIII. század közepe táján Maricourt párizsi orvos és alkémista már hirdette, hogy „a természet az egyetlen igazi tanítómester.“ A század
