Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A montpellieri egyetem orvostudománya
158 MONTPELL] ERI EGYETEM. Anselm püspök 1141-ben elismeréssel emlékezett meg a messze- földön elterjedt hírű iskoláról, melyet Montpellier grófja, IV. Vilmos 1181-ben egyetemi rangra emelt. Aziskola szellemének szabad irányzata folytán a tudósok nagyszáma nyert elhelyezést, akik kevésbbé liberális helyekről, menekültek oda. Működésük folytán az orvostudomány hatalmasan fejlődött. Az első időben kisebb jelentőségű tanárok működtek. Pl. Bernhard táblázatokban állította össze a salernoi tanokat, ami által lehetőséget nyújtott a fogalmak és betegségek tisztázására. Agilon „Vizeletnéző“ könyve bevezetésül szolgált a húgyvizsgálatba. Aquila érmetsző könyvecskét írt. Általában ez az iskola nagy súlyt helyezett diagnózisában a vizeletvizsgálatra. A XIII. század első felében Lully Raymund itt kereste a bölcsek kövét, a minden betegséget meggyógyító folyékony aranyat, valamint az életelixirt. (Tanárai közül kiemelkedett Gilles De Corbeil, aki csak rövid ideig volt az egyetem tanára.) Működésének oroszlánrészét Párizsban fejtette ki.) A közeli Spanyolországból eljutottak az arab orvostudomány fénykorának értékes művei Montpellierbe és ott élénk behatással voltak az orvosi gondolkozásmódra. Armengaud fordította le Ibn Sina-nak és Mai* monidesnek könyveit. Profapag ugyancsak arab szerzőket fordított le és tette őket hozzáférhetővé a franciák részére. Magister 98. ábra. A montpellieri orvosi fakultás homlokzata a kathedralissal. (Sudhoff után.) Raymun- dus Lullus.
