Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A montpellieri egyetem orvostudománya
MONTPELLIERI EGYETEM. 157 Ilyen körülmények között nehéz megállapítani, hogy mely egyetemi működésükhöz fűződik egyik-másik felfedezésük, tantételük de az nem is tekinthető döntő jelentőségűnek az orvostudomány fejlődése szempontjából. Emiatt az egyes tanárokat csak egy- egy egyetem keretén belül tárgyalom. A fenti szerzőkön kivül a XII., de főleg a XIII. században már több olasz egyetem virágzott. Tanárai közül kiváltak Burgundio Di Pisa (f 1194), aki az arab és a görög nézeteket igyekezett összeegyeztetni; Francesco Di Piedimonte (fl319, ki az arab Messue munkáját kommentálta; Simon Januensisa ,,Synonima Medicináé“ szerzője, aki az orvosi fogalmak összegyűjtésével és magyarázásával vitte előbbre az egységes kifejezés kérdését. Rajtuk kívül a képzett tanítványok egész sora működött a különböző olasz városokban, egyetemeken, de marandandót nem alkottak. A montpellieri egyetem orvostudománya. Gallia, a mai Franciaország területe volt, a legkulturáltabb gyarmata a római birodalomnak. Különösen a délfranciaországi rész vezetett e téren, ahol a görögöknek már Marsalina néven kulturált telepeik voltak. E terület a római birodalom alatt előhaladt úgy az általános műveltség, mint az orvostudomány terén, hiszen az ókor legnagyobb szemésze, Demosthenes Philalethes Marseillesben nyerte kiképzését és ugyanott működött, Scribo- nius pedig (Claudius császár udvari orvosa) Bordeaux-ban tanulta az orvostudományt. A gall területek a gót uralom alatt is megtartották kultúrájukat. Később a kolostori orvostudomány Franciaország fényes kolostoraiban szépen virágzott. Pl. Marcellus bordeaux-i orvos (később pap) fia részére ,,De medícamen- tis" címen könyvet írt, mely a középkorban igen olvasott mű volt. Könyvében leírta a szegénybetegek körüli segélynyújtást, megemlékezett 36 betegségről, melyeket növényi, illetve varázs-szerekkel gyógyított. (Különös értéke e műnek, hogy a Franciaország területén található növényeket ismertette.) Hasonlóképen Franciaország egyéb kolostoraiban is tevékeny munka folyt a gyógyítás terén. Montpellier városát az arabok elől menekülő spanyolok alapították 738-ban kolostorral és kolostori kórházzal. E helység hamarosan gyarapodott és nemcsak a Provence-nak lett legjelentősebb városa, de Délfranciaország tudományos központjává vált. A város életében nagy szerepet játszottak a zsidó orvosok, akik közül Abon Rabbi 1000 körül a város elöljárója volt. Valószínű, hogy a zsidó orvosok révén jutottak el e helyre a régi arab korszak könyvei, ami által kezdettől fogva az arab orvosi irányzat volt uralkodó, úgyannyíra, hogy amikor Gilles de Corbeil 1180- ban Salernoból hazatértében a salernoi tanokat hirdetni merte, hallgatói megverték. E városban már 1025-ben mőködött orvosi iskola. Adalbert maínzi püspök 1127-ben odament tanulni. B. di Pisa. F. di Piedimonte.
