Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)

IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A páduai egyetem orvostudománya

156

PÁDUAI EGYETEM.

Longoburgo.

Dei Oondi.

Santa

Sophia.

nak fordítása, melyben abc. szerint sorakoztatta a gyógyszereket. Munkái kiemelkedtek kora hasonló tárgyú könyvei közül. Abano nem élvezhette munkái megbecsülését, mivel szabad gondolkozása miatt többször volt üldözésnek kitéve. Élete vége felé természetbölcselete alapján csalásnak minősítette az asztrológiát, melynek régebben híve volt, ennek ellenére halála után újabb inquisitio indult ellene, melynek döntése az volt, hogy a

csontjait kiásták és megégették. A tanszéken utóda Bruno Lon- goburgo volt, aki „Chirurgia Magna“ cimü könyvét 1252-ben írta meg Hippokrates, Galenos, Rhazes és Abul Kasim hatása alapján. Nagy súlyt helyezett a sebek elvarrására és a sebkezelésre. Ő használta először a sebgyógyulásnál a ,,per primam“, illetve „per secundam intentionem“ való gyógyulás kifejezését. A sebek elvarrása után szárító porokkal szórta be a varrat vonalát s azt úgy hagyta 8 napig. Különben munkája korának egész sebészeti tudását felölelte. Tanítványai közül Dei Dondi és Santa Sophia a soktagú orvosi dinasztia megalapítói emelkedtek ki (az előbbi balneológiái könyvet írt).

Természetes, hogy a fenti egyetemek tanárai nemcsak egy egyetemen működtek, hanem meghívást kaptak egy másik, vagy harmadik egyetemre, ott is fejtettek ki tudományos működést.

97. ábra. Szervek képei egy pisai kéziratban 1220 körüli időkből. (Sudhoff után.)