Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A bolgonai egyetem orvostudománya
154 BOLOGNAI EGYETEM. zetéssel alkalmaztak.) A hólyagkő megállapításánál a bimanualis vizsgálatot írta elő. Csodálatos, hogy bár kortársa volt Borgogno- ninak, nem emlékezett meg a genyezést elkerülni igyekvő sebkezelésről. A sebészet mellett belgyógyászati kérdésekkel is foglalkozott. Mesterien írta le, hogy a vizenyő a vesebaj következménye. Hirdette már, hogy a nemirészek fekélye a chancre, nemi érintkezés útján jön létre. Ennek a kiváló tudósnak volt tanítványa Lanfarnco előbb milánói, később párizsi sebész, aki egyetemének nagy hírnevet szerzett. Az orvosi skolasztika a bolognai egyetemen alakult ki a XIII. században. Irányzatának hívei tekervényes definíciókkal, az antik szerzők műveinek hajszálhasogató agyonmagyarázásával, pompás dialektikával vitatták a felmerült problémákat. Természet- tudományi felfogásukat az egyház tanaival igyekeztek összhangba hozni s e réven bevitték az orvostudományba a skolasztikát. A klasszikus és arab munkák tanulmányozásán kívül önállóan kezdtek foglalkozni a bonctan, élettan és kórtan elemeivel. A be- tegségeket a betegágynál figyelték meg, a sebészeti működést a harctereken tanulmányozták és csodálatos, hogy ezek a gyakorlatban élő emberek tapasztalataikat spekulatív teóriákkal magya- rázgatták. A bolognai egyetem tudományos működése terjedelmes munkákban maradt fent az utókorra. Bennük túltengtek a definíciók és az antik meg arab szerzők agyonmagyarázása, de mivel egyéni tapasztalataikat is belevitték a könyvbe, végeredményként hasznos tankönyvül szolgáltak a következő nemzedék számára. A skolasztikus orvostudomány megalapítója a XIII. század közepe táján Taddeus Alderotti Florentinus volt, aki elsőrendűen kommentálta Hippokrates és Galenos műveit. Azonkívül számos önálló értekezést írt. A „Regimen Salernitanum“ című könyve a salernoi orvostudományt ismerteti, ennek bevezetéseként megírt „Regimen Sanitatis“ című fejezete az akkori életmódba nyújt betekintést. ( E müvét nagy kortársa Dante ócsárolta, talán azért, mivel irigyelte hírnevét és jövedelmét. Pl. IV. Honorius pápa gyógykezeléséért 10.000 drb. arany honoráriumot kapott.) Nagy kedveltségnek örvendett a 107 consiliumáról írt kézirata. Petrus Híspanus, a későbbi XXI. János pápa, „Thesaurus pauperum“ címen írt kisebb jelentőségű orvostudományi könyvet. Ő előbb Montpellierben, Párisban, majd Pisában volt tanár. Kár, hogy pápasága csak pár hónapig tartott, mivel e magas pozíciójában az egyház által művelt orvostudományra és a paporvosok működésére áldásos irányító hatást fejthetett volna ki. Corvi Guilielmo De Brescia a század végén a pestisről és a gyakorlati orvostanról adott ki könyveket, melyeknek orvostörténelmi jelentősége nem igen van. A század végén Bartholomeus Varignana Avicennának és Rhazesnek kommentálásával vezette be a bolognai egyetemre az arab orvostudományt. Utána Dino Di Garbo és Bruno Di Garbo Avicenna műveinek, (főleg a sebészeti részek) kommentálására váltak elterjesztőjévé az arab sebéAlderotti. Varignana Garbo. Skolasztika.
