Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A bolgonai egyetem orvostudománya
BOLOGNAI EGYETEM. 153 ientőségű volt, hogy az egyetem kiváló tanára Borgognoni már bizonyos fajta narcosist alkalmazott műtétéinél. Az ópium, a hyoscyamus és egyéb bódító növények nedvével itatta át a spon- gyát és tette a ,,Spongia somnifera“-t a beteg orra alá, illetve arcára. Valószínű, hogy nem a belégzés, hanem a szájbajutott anyagok hatása folytán lépett fel a kivánt bódulat. Ezekből látható, hogy Borgognoni a sebészet két legfontosabb problémájában hozott be újítást és lett előfutár ja a sterilitásnak meg a narkózisnak. Művei nem maradtak fent, de tapasztalatait és tudását fia Theodorich írta meg az 1260-as években ,,Cyrurgia“ című munkájában, amely könyv az észszerű sterilitás és saját tapasztalat révén megírt első sebészeti munkának tekinthető, amelyben megdönti a ,,pus bo- num et laudabile“ dogmát, azt írva, hogy: ,,Roger és Roland azt írták, hogy a geny a sebben képződik. Nem lehet ennél nagyobb tévedés. Az ilyen felfogás megakadályozza a természet munkáját, meghosszabbítja a gyógyulást és hátráltatja a sebek összetapadását.“ Borgognoni kifejti, hogy a tiszta sebben nem képződik geny, csak a piszkosban. Ezért a sebkezelésnél az elérhető legnagyobb tisztaságra kell törekedni, mert emellett a sebek genye- dés nélkül gyógyulnak. A tisztaság elérését célozza az alkoholos borogatás, ami által Borgognoni az antisepsis első katonájának tekinthető. Végzet idegvarratot, arteria-lekötést. Ő mutatott rá először arra is, hogy a bőrbajok kezelésére alkalmazott higanykenőcs nyálfolyást okozhat. (Apjának volt kortársa Parmezáni János, aki ,,Practicella“ című munkájában belgyógyászati kórképekkel foglalkozott, valamint Messue Junior kinek semmi köze sincs a hasonnevű arab szerzőhöz). Sebészeti könyvecskéjében találjuk először megemlítve az ascites és haspuffadás közötti dif- ferentialis diagnosztikai tüneteket, amikor azt írja, hogy: „Ha a kopogtatásnál olyan hangot hallunk, mint a borral telt cső hangja: ascitessel; ha azonban üresen hangzik, mintha levegő volna benne, úgy tympanitessel állunk szemben“. Nagyobb jelentőségű volt ennél Roger sebészetének javított kiadása, melyet tapasztalatai alapján kiegészítve Rolando írt meg és amelyet évszázadokon át a „Rolandina“ néven ismertek. E könyv ilusztrálva huzamos időn át szolgált tankönyvül. A XIII. század legértékesebb sebészeti munkáját Guilielmo Da Saliceto írta. Előzetesen harctéri tapasztalatokat gyűjtött, közben tanulmányozta Paulus és Abul Kasim munkáit. Elhagyta korának szokásos égetési eljárását és visszatért a kés használatához. Művében az egyes betegségeket kortörténetekkel alátámasztva s számos példa bemutatásával tárgyalta s ezzel megmutatta a klinikai előadások módját. Megtanította kortársait hogyan kell idegvarratot készíteni és a vér színéből az artéria sérüléseket megállapítani. Koponyasérüléseknél leírta az ellenkező oldali bénulást. Csont-töréseknél felhívta a figyelmet a crepitatio (recsegés) diagnosztikus jelentőségére. A bélsérülést borral való lemosás után szűcs-varratokkal látta el, a sérvet radikálisan operálta. Megemlékezik a castratio végzésének módjáról. (Bár e műtétet az egyház tiltotta, de nagy kereslet volt férfi-szopránban, akiket a templomi kórusokban magas fiBorgognoni Theodor. Saliceto.
