Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A salernoi egyetem orvostudománya
SALERNÓI EGYETEM. 149 A XIII. században az anatómia annyiban fejlődött, hogy kezdetét vette az emberboncolás. II. Frigyes 1238-ban udvari orvosa Martianus ajánlatára kiadta rendeletét, mely szerint Sa- Jernoban öt évenként egy-egy emberi hullát kell boncolni az orvosok előtt, hogy ezzel tudásuk bővüljön. (A rendszeres emberboncolás, valamint annak a hallgatók előtti demonstrálása a bolognai egyetemen valósult meg, amint azt látni fogjuk.) Tulajdonképen ezzel a rendelettel fordult a figyelem nagyobb mértékben a bonctan felé és indult meg a komoly művelése. Minthogy a boncolásokra a lehetőség még így is túlkevés volt, az anatómusok egyik-másik helyen hullalopásokkal igyekeztek segíteni magukon. Ezekre a törvényellenes boncolásokra azért volt meg a lehetőség, mivel a tanár a legtöbb helyen lakásán tartotta az előadásokat. A későbbi időkben a boncolások gyorsan terjedtek el, nemcsak az egyetemen, de a városokban is, pl. Velencében a Tízek Tanácsa 1308-ban kötelességévé tette az orvosi collégiumnak, hogy minden évben végezzen boncolást az orvosok okulására. Az anatómia fejlődésével előhaladást tett a sebészet, melyről Jamatus 1250- ben adta ki még primitív könyvét és amelyről Guy de Chauliac azt írta, hogy ,,Chirurgia brutális“ volt. Roger sebészetének 1264 körül megjelent újabb kiadása már előhaladást jelentett a sebészet terén, mivel a mester tanait négy sebész, „köztük Rolando és Arezzo“ látták el kommentárokkal, kiegészítésekkel. A belgyógyászati részeket pedig Archimatheus, Platearius és Ferrarius dolgozták át. A század végén 1380-ban Farrads Ben Salem fordította le Rhazes műveit latinra, amivel újabb impulzust adott az arab orvostudomány megismerésére és elterjedésére. Caesar Coppula orvosi „consiliumok“ alakjában írt rövid lélekzetű munkát. A szemészeti tudást ez időben még az ó-kori szerzők müveiből merítették, melyek közül Paulus munkája volt irányadó századokon át. Az araboknál már fellendült a szemészet művelése. Rhazesnél a szemhályog-kivonásnak elég jó leírását lehet megtalálni. Roger Frugardi 1250 körül megjelent ,,Chirurgia“-jában több szemészeti beavatkozást ír le, sőt képet is közöl, mely valószínűleg „hályog-szúrást“ ábrázol. A XlII-ik században a szemészet is talált művelőre, Benvenutó Graffeo magát salernoinak nevező dél-olaszországi tudós 1300 körül adta ki „Practica occu- lorum“ c. könyvét, mely a szem anatómiájáról, patológiájáról, gyógyszeres és műtéti kezeléséről korának egész tudását tartalmazta. A gyógyszertant e három században igen behatóan művelték. Majdnem minden kolostor kertjében termeltek gyógynövényeket a kolostori gyógyszertárak részére. Több zárda főnöke írt könyvecskét a növényekről és azok hatásáról. Ezeken kivül ismertek voltak az arab orvosok nagyszámú ilyen irányú könyvei, sőt női szerzőtől is maradt fenn gyógyszertani munka. A bingeni kolostor főnöknője, Szent Hildegárd írt saját tapasztalatai alapján „Physica“ címen egyet. ,,Causae et Curae" címen egy másikat; amely kis kompendium a betegség okozóiról és lényegéről szólt. Bonctan. Sebészet. Rolando. Szemészet. Graffeo. Gyógyszertan. Hildegard.
