Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A salernoi egyetem orvostudománya
SALERNÓI EGYETEM. 145 simplicí medicina“ cimü könyvében betűrendben ismerteti a gyógyszereket és azokat növénytani kommentárral látja el. Cop- pula orvosi konzílium megírásával hagyott reánk értékes orvostörténelmi adatokat. Ferrarius a lázról értekezett. Ismeretlen szerző egyik-másika verses alakban írta meg a salernoi iskola felfogását és tanítását. Közülük kiemelkedik a ,,Regimen Sanita- tis Salernitanum“ című munka, mely bizonyára több szerzőnek közös müve és amely hexameterekben írva az iskola hivatalos tananyagát tartalmazza. E műben már találkozni lehet a pulzus és vizelet egyes kérdéseivel, amelyre e korban igen nagy súlyt fektettek. E munkának összegyűjtése Villanovai Arnald nevéhez fűződik, aki a salernoi iskola kezelési módjáról 362 hexametert gyűjtött össze, amelyet a későbbi gyűjtők 3520-ra egészítettek ki. A salernoi iskola egyik leghíresebb tanára Maurus volt, aki ,,Regulae urinarum“ című könyvében behatóan foglalkozott a különböző betegségeknél nyerhető vizelet vizsgálatával. Igyekezett a vizelet színéből, szagából, ízéből, zavarosságából diagnosztizálni a betegségeket és annak súlyos voltát. Elgondolásában annyira ment, hogy a betegágynál a vízeletvizsgálatot tartotta a legfontosabb eljárásnak. Külön kis könyvet írt az érvágásról és jól kommentálta Hip- pokrates műveit. Az iskola elöljárója Praeposítus Myrepsus ,,Antidotarium“ c. könyvében 150 receptet foglalt össze, megemlítve a gyógyszerek hatását, valamint alkalmazási módját. A könyv sokáig szolgált tankönyvül Salernoban. Az ,,Epistola de phlebotomia“ c. munka már behatóan foglalkozott a mindjobban elterjedt érvágás kérdéseivel. Természetes, hogy azokban az asztrológia tanításai érvényesültek. Urso a betegségek tünettanáról és differenciális díagnozisá-ról írt értékes könyvet. Az 1080 körül megjelent ,,Aphorismái“-ban magasabb filozófiai eszmefuttatás vonult végig. Könyvében elmélkedett a gyógyulás lényegéről, tapasztalatairól; értekezett arról, hogy mi történik a szervezetben és mi módon hatnak a gyógyszerek. Tehát már az élettan fontos kérdéseit vetette fel és igyekezett azokra választ adni az orvostudományra vonatkozó elgondolásaiban. Hatalmas egyénisége önálló uj utakon haladt, amit beleoltott legkiválóbb tanítványába Gilles De Corbeille-be, (akivel a montpellieri egyetemmel kapcsolatban fogunk találkozni.) A bonctan e század folyamán több művelőre talált. Csaknem minden jelentősebb szerző foglalkozott boncolással és arról kis 88. ábra. Vizeletvizsgálat Salernoban 1160-ban a „Regulae urinarum“- ban. Coppula. Ferrarius. Maurus. Myrepsus. Urso. 10
