Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - A salernoi egyetem orvostudománya
146 SALERNÓI EGYETEM. Sebészet. Roger. gyakorlati útmutatót írt. így Constantinus Africanus, Matheus Platearius és Maurus is. A bonctani tudás fejlődése előkészítette a sebészet kifejlődésének útját. A sebészetet a tradicion kívül Constantinus Africanus 9-ik könyvében találjuk először ismertetve görög és arab szerzők alapján. A sebészet ez időben egyes családok titkát képezte. A kőmetszés, a sérvműtétek, a plasztika, a hályogműtétek és egyéb orvosi tudomány apáról-fiúra szállott. Éppen ezért nagy jelentősége volt, hogy e szakmának első önálló művelője Roger Frugardi (Ruggiero), aki 1170-től kezdve tanított az egyetemen, a ,,Practica chirurgiae“ című könyvét megírta. Sebészete az egyes sebész-családok ősi tradicióin, részben saját tapasztalatain és jórészt az antik meg arab szerzők művein épült fel. Minthogy műve a gyakorlatból volt megírva a gyakorlat részére, igen használható tankönyv lett és 200 éven keresztül olyan tekintélyre tett szert, hogy a ,,mester“ elnevezés alatt mindig Rogert kellett érteni. E könyv, amely legrégibb alakban a boroszlói kódexben maradt fent, behatóan tárgyalta a sebek kezelését, a nyilak kihúzását. A sebek tisztítására bort és aromatikus anyagokat használt. A vérzést véral- vasztó szerekkel csillapította, amelyet apróra vágott nyúlszőrrel kevert, hogy jobban tapadjon és a vérzést biztosabban szüntesse. A vérző sebekre tollal töltött kis párnákat helyezett, (a későbbi ,,plumasseau“-kat) de nem egyszer tömeges alákötéssel állította el a vérzést. Műve leginkább ,,bambergi sebészet“ néven ismeretes, ahol könyvének két példánya maradt fent, amelyekből kitűnik Roger korának sebészeti tudása. Kétségtelen, hogy Roger e könyvet nagy elméleti tudással és gyakorlati érzékkel írta meg. Gondoskodott a beteg helyes fektetéséről a műtét alatt. Nála találjuk meg a „Trendelenburg“ helyzetet, ami az idők folyamán feledésbe ment és mint a későbbi kor vívmánya ismeretes. A koponyasérüléseket elég behatóan tárgyalta. Foglalkozott a contre- coup törésekkel. A koponya be- horpadásokat spatulával emelte ki, ügyelve hogy az agyburok meg ne sérüljön. A koponyarepedést, a fejbőr felvágása után tinta kisérlettel eszméleten lévő beteggel orrfuvást e&Uaxnur ii.mcorc?p> 89. ábra. Sérv műtét a római Roger kéziratban. (Sudhoff után.) állapította meg, az végeztetett, hogy a levegőnek kiáramlásával illetve a vérzések megindulásával a kórismét felállíthassa. Szükséges esetben trepa- nálta a koponyát oly módon, hogy a koponyacsontot több helyen átfúrta és a fúrási helyek közötti részeket kivéste, de kerülte a
