Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
III. rész. A középkor szelleme, áltudományossága és erkölcse - A középkori erkölcsök
NEMI BETEGSÉGEK. 127 sültek bordélyházak egyes városokban, mint Eperjesen 1478-ban, kb, ezidőtájt Lőcsén és 1522-ben Brassóban. Külföldön a bordélyházakkal való foglalkozás nem volt lealázó. Pl. a rouení bordélyház felügyelője a XII. században II. Henrik udvari marsall ja volt. A külföldi laza erkölcsökre mutat rá az a tény, hogy a bordélyházakba nemcsak felnőttek, de gyerekek is jártak. Az ulmi tanács pl. 1527-ben kiadott rendelete eltiltotta, hogy 14 évnél fiatalabb fiúkat beeresszenek oda. A középkorban az erkölcsöknek megfelelően a nemibetegség, mint a gonorrhoea, lágyfekély nagyon elterjedt volt. A hadseregekben gyakran nagyobb pusztítást végzett, mint maga a háború. Sokszor annyira megtizedelte a hadsereget a nemibetegség, hogy vissza kellett vonulnia dolgavégezetlenül. Ezeket a betegségeket nem kezelték rationális módon, hanem a gyógyulást az időre és a szervezet gyógyerejére bízták, sőt nem egyszer a szüzlánnyal való érintkezést tartották a legjobb gyógyszernek ellenük ... A nemibetegségekre a figyelmet a középkor utolsó éveiben a járványszerűleg elterjedt syphilis hívta fel. (Lásd a középkor végén 332. oldalon.) Az előző fejezetek bár belevilágítanak a középkori lélekbe, mégis szinte érthetetlenül állunk az előtt a tény előtt, hogy amikor a túlvilági élet keresése és a hitélet töltötte el az emberek lelkét, ugyanakkor kegyetlenkedtek, egymás életére törtek. Megszokott dolog volt az ellenfelet az útból valamely módon eltenni. Csak ilyen környezetben nőhetett ki Machiavelli. A középkor emberei a borzalmakon túltették magukat és bűnüket azzal igyekeztek elfogadhatóvá tenni, hogy: ,,a cél szentesíti az eszközt,“ bár legtöbbször egyéni érvényesülésről volt szó. Még a római császárság alatt sem voltak a mérgezések olyan mindennapiak, mint a középkor folyamán. E téren Olaszország vezet a velencei köztársasággal az élén, de Franciaország, Spanyolország, Németország is melegágyai ennek a lelketlen ,,módszerének, mely még hazánkban volt legkevésbbé elterjedve, mivel a magyar ember természetével nem fér össze az orgyilkosság és mérgezés ; hazánkban az előfor- dúlt esetekben felbérelt, külföldi desperádók hajtották végre. Magyary-Kossa által gondosan összegyűjtött orvostörténelmi em- lélek harmadik kötetéből állítottam össze, hogy nálunk idegenek hét királyt mérgeztek meg a középkor folyamán. II. Gézát Hőiben, IV. István 1165-ben valószínűleg a görögök mérgeztették meg. III. Istvánt 1173-ban állítólag Comnen Emanuel görög császár mérgeztette meg. Valószínű, hogy III. Endrét 1301-ben, Durazzói Kis Károlyt 1386-ban (először összeesküvők se- besítették meg, de mivel abból kigyógyult, 17 nap múlva) megmérgezték. Zsigmond királyt 1404-ben Velence akarta eltétetni láb alól, később egy orgyilkost újból felbéreltek, megölésére. A főurak csoportjából csak Garainét említem, kit Zsigmond király 1415-ben ítélt el ura megmérgezése miatt. Amíg minálunk csak Nemibetegségek. Mérgezés. Gyilkosság.
