Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Első fejezet. A levegő
Miből áll a levegő? A levegőnek fizikai tulajdonságai (ellenállás, nyomás, rugalmasság, súly) a levegő anyagát nem határozzák meg. Hogy a levegő anyagát is megismerjük, vizsgálnunk kell, miből van összetéve. A testek anyagának összetételére a chemiatanít. Vizen úszó parafalemezre porczelláncsészét, ebbe kis darab foszfort teszünk. (A foszfor a gyufa gyujtóanyagának egyik alkotórésze; nagyon gyúlékony és mérges anyag). A foszfort meggyújtjuk, a csészét pedig egy tágasabb üvegharanggal úgy borítjuk le, hogy a harang alja a víz színe alá merüljön (3. kép.) A foszfor a harang elzárt levegőjében csak bizonyos ideig ég; azután még mielőtt teljesen eléget volna, kialszik. A harangban végbemenő változásokra figyelve észrevesz- szük, hogy a sűrű füst, a mely a foszfor égésének terméke- képen keletkezik, nemsokára a vízben feloldódik. A foszfor égésére a harangban lévő levegőnek mintegy 1/5-részét használta fel. A levegőnek ezen eltűnt 1/5-része helyébe víz nyomult a harangba; a többi 4/5-rész visszamaradt. Hogy megtudjuk, mi az, ami a levegőből a harangban visszamaradt, vegyük ki a harang dugóját s mártsunk a visszamaradt gázba lánggal égő gyújtószálat. Kialszik. Ha a dugót rövid ideig nem teszszük a helyére, a gáz a nyiláson eltávozik, s helyét levegő foglalja el; ebben az égő gyújtószál épen úgy ég, mint a szabad levegőben. A levegőben van tehát egy alkotórész, a mely az égést táplálja, a melyet az égő testek felhasználnak, ez az oxigén, s van egy másik alkotórész, a mely az égést nem táplálja, az égés folyamatában részt nem vesz, ez pedig a nitrogén. A foszfor csak addig égett a harang elzárt levegőjében, a mig felhasználta az oxigént, a mig oxigén volt benne. Ha a levegőt megfoszszuk oxigéntartalmától, az égés táplálására többé nem alkalmas. Ezek szerint a levegőnek megközelítőleg ^-része oxigén, 4/5-része nitrogén. f 3. Kép. Üvegharang alatt foszfort égetünk el.
