Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Első fejezet. A levegő
4 reá, hogy vele foglalkozunk, az érdemes arra, hogy megismerjük. A levegő. A levegő hatalmas tenger; felszíne 200—300 km. magasságban terül el, feneke a szárazföld, a melyen mi élünk, mozgunk. A levegő láthatatlan ugyan, de minthogy test, jelenlétéről nem nehéz tudomást szereznünk. Nyílásával lefelé fordított üvegpoharat a vízbe mártunk. A víz nem hatol a pohárba, mert a pohárban levő levegő nem ad a víznek helyet. Ha kezünket mozgatjuk, érezzük ellenállását; szél idején, midőn a levegő megmozdul, érezzük nyomását, látjuk erejét, mint tartja mozgásban a szélmalmot, mint dagasztja a hajók vitorláit, mint sodorja a léghajót. Midőn a levegő erősebb mozgásba jön, mint vihar fákat tép ki, sziklákat dönt le, homok-dombokat hord el és seper össze. A levegő — mint általában a gázok — hevítve nagyobb mértékben terjed ki, s lehűtve nagyobb mértékben húzódik össze, mint a cseppfolyós és szilárd testek. A levegő melegítés közben kiterjed, megritkul; a melegedő levegő fajsúlya kiseb- bedvén, felszáll. A meleg levegővel töltött léghajó a magasba emelkedik. Gömbös végű üvegcső nyílását vízbe fordítjuk, gömbös részét pedig gyengén melegítjük. (2. kép.) A csőnek vízzel elzárt levegő-tartalmát melegítve, a csőből levegőbuborékok szállnak fel, mert a melegség a levegőt kiterjeszti. Ha a melegítést félbeszakítjuk, a cső gömbös része kihűl, a levegő benne összehuzódik és víz tódul a csőbe. A levegő körülbelől 800-szor könnyebb a víznél; más szóval 800 térfogat (pl. liter) levegő súlya 1 térfogat víz súlyával egyenlő. Ámbár a levegő 800-szor könnyebb a víznél, mégis óriási az a nyomás, melylyel a föld felületére nehezedik. A levegő nyomását barométerrel mérjük. 2. kép. A melegített levegő kitágul.
