Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VII. rész. A kiegyezéstől a világháború kitöréséig (1867-1914)
síiette az egyetemi tanácsot, hogy dr. Bolyó Károly, az elmegyógyászat magántanára, miután négy egymásután következő féléven át előadást nem hirdetett, a magántanári képesítésre vonatkozó szabályrendelet 29. §-a értelmében a magántanári jogosítványt elveszítette.170 — 1890 febr. 11-én pedig az orvosi kar jelentette a ministernek, hogy Gebhardt Lajos dr. tiszti főorvossá neveztetvén ki, elfoglaltsága miatt „tanári működését kellőképen nem fejthetvén ki, illetőleg a tanártestület munkájában részt nem vehetvén, kéri, hogy tanártestületi tagsága megüresedettnek tekintessék.171 1889-ben megint erősen kiéleződött az évszázados barátságtalan viszony a főváros és a közoktatásügyi ministerium, illetve az egyetem közt. Az utóbbi években ugyanis barátságos megegyezés alapján az az üdvös eljárás alakult ki, hogy ha valamely klinikán a véletlen folytán kifogytak a tanítási célokra alkalmas betegek, a tanár átküldte a kórházak valamelyikébe az ezzel megbízott gyakornokát, aki a megfelelő beteget vagy betegeket kiválogatta; ezeknek a klinikára való áthelyezése a megállapodás értelmében mi akadályba se ütközött. Meg- lepetésszerűleg érte ezért az orvoskari klinikus tanárokat, hogy Müller Kálmán dr., a balparti közkórházak igazgatója, 1889 ápr. 24.-én rendelettervezetet készített, mely szerint „a balparti kórházakban fekvő betegek az egyetemi koródákba semmi szín alatt át nem engedhetők s hogy ezen ügyekben eljárni szokott egyetemi gyakornokoknak a balparti kórházakban fekvő betegek között e célból szemlét tartani nem szabad/4 E rendelettervezet még jóvá se volt hagyva a főváros tanácsa által, a fővárosi kórházakban máris úgy kezelték azt, mintha életbe lépett volna s így amikor néhány nap múlva Korányi Frigyesnek a betegkiszemelésre kiküldött segéde a kórházban megjelent, onnan a „rendeletre44 való hivatkozással elutasít- tatott. Korányi ezen esetet a máj. 27.-iki kari ülésen panasz tárgyává tette s kijelentette, hogy a változott helyzetben tanári kötelességeinek eleget tenni nem tud. A kar orvoslat iránti kéréssel fordult a ministerhez, aki leírt a városhoz, mely több mint 7 hónapig váratott magára és jelentésére, 170 OL. VKM. 50404: 1886, — 1887 jan. 25-iki kari ülésjk. 171 OL. VKM. 8782: 1890. VII. A KIEGYEZÉSTŐL A VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSÉIG (1867—1914).
