Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VII. rész. A kiegyezéstől a világháború kitöréséig (1867-1914)
TÓTH LAJOS. 665 culturájának történetében. A róla odavetett kép azonban nem volna teljes, ha nem említenénk meg Tóth Lajos kristálytiszta jellemét, meg nem alkuvó gerincességét, el nem téríthető igazságérzetét, mely minden ügyet mindenkor személyi vagy egyéb melléktekintetek távoltartásával oldott meg. Három és fél évtizeden át állott Tóth Lajos a részére kijelölt őrhelyen s ezen idő alatt pályáján az államtitkárságig haladt fel, végigszolgálva ministerek egész sorát, akik túlnyomórészt reá bízták a kezdeményezéseket is, kivitelüket is. Amidőn 1885 máj. 14-én dr. Pecz Vilmosnak az ó-görög drámából egyet, magántanárrá lett képesítését a minister jóváhagyólag tudomásul vette, ez alkalomból valamennyi karra szóló érvénynyel az egyetemi tanácsot arra figyelmeztette, hogy a magántanári tanszakok túlságos specializálását nem tartja a magántanári intézmény céljával összeegyeztethetőnek. A magántanári intézménynek a ministeri leirat szerint egyúttal a nyilvános tanári működés előfokául is kell szolgálnia s e feladatát meg nem valósíthatja, ha a habilitatio alkalmával az új magántanár elé oly szűk kör szabatik, melyben a tudományos működés könnyen válik lélekölő folytonos ismétléssé, s ha a tanár szelleme nélkülözi a szükséges szabadságot, a kifej- lődhetésre és gyarapodásra szükséges tért.168 1888 dec. 18-án dr. Kmety Károlynak és dr. Ráth Zoltánnak jogi kari habilitatiója kapcsán a minister az egyetemi tanács útján nemcsak a jogi kart, hanem a többit is figyelmeztette, hogy a jövőben minden tekintetben szigorúbb mértéket alkalmazzanak a magántanári aspiratiók teljesítése körül.169 Ezekben az években három magántanár venia legendije szűnt meg. Az 1882 jan. 24.-Í kari ülésen a dekán Schwartzer Ferenc kir. tanácsosnak, az elmegyógyászat magántanárának visszalépését jelentette be, aki, miután egy nemzedéket képezett ki, úgy látta, hogy „az elmegyógyászat nyugodtan tehető le mások kezébe“. A kar köszönetét fejezte ki Schwartzernek sok évi fáradozásáért. Laufenauer és Lechner az ő tanítványai voltak, s kezeikbe csakugyan nyugodtan volt letehető az elmegyógyászat további művelése. 1886 dec. 23-án a minister érte168 OL. VKM. 16022:1885. 169 OL. VKM. 40772: 1888.
