Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig

WACHTEL DÁVID KINEVEZÉSE. 55I Ezt a kinevezést követte jún. 20.-án Arányi Lajosé, aki most már akadály nélkül s az összes fórumok fenntartás­nélküli elismerése mellett nyerte el a rendes tanári fokozatot.126 Egy nappal később a király Diescher Jánost, a sebészek részére rendelt elméleti orvostan rk. tanárát is kinevezte rendes tanárrá.127 Diescher már 23 év óta, 1838-tól kezdve működött a közszolgálat terén, amidőn a szülészet tanára mellé assistens- nek neveztetett ki. 1842-ben Pest város szülészorvosa lett, 1849-ben az elméleti orvostan helyettesítésével bízatott meg, 1851-ben e tárgy rendkívüli tanárává neveztetett ki, 1854/55- ben Tognio után és Seidl előtt az általános kórtani és gyógy­szertani tanszéket helyettesítette. A Seidl Emanuel elhelyezésével üresedésbe jutott álta­lános kórtani és gyógyszertani tanszékre hárman pályáztak. Kátai Gábor, a nagykúnsági kerület főorvosa, aki azonban alig egy éves oklevéllel rendelkezett, — Wachtel Dávid, a soproni helytartósági osztály volt egészségügyi tanácsosa, a Zeitschrift für Natur- und Heilkunde megalapítója; Magyar- ország gyógyfürdőiről és ásványvizeiről munkát írt, — Margó Tivadar, Kolozsvárott tanár, 1850—56-ig az élettani tanszék mellett assistens volt, 1852—60-ig mint magántanár a szövet­tant tanította, több tárgyat mint helyettes adott elő, értékes irodalmi tevékenységet fejtett ki. A kar és a tanács téma- javaslat nélkül kizárólag Margót jelölte, s a helytartóság is e mellett foglalt állást. A döntés meghozatala előtt a Wiener med. Wochenschrift (1861, 694. 1.) a következő megjegyzést fűzte a pályázathoz: „Szerencsétlenség lenne, ha az egyetem egykori hivatalnokok „Versorgungsanstalt“-jává válnék és Wachtel győzne, aki „Acheronta movebat“ s aki régi szokásához képest másokat befeketít, hogy magát annál jobban kiemelje. Ez a rossz közegészségügyi hivatalnok nem fog győzni, bár kérvénye tele van öndicsőitéssel, Don Quijotte-iádákkal.“ Wachtel azonban győzött, a bécsi óvó szavak ellenére, és magyar segítséggel. A magyar kancellár elismerte ugyan, hogy Wachtel nem foglalkozott a szóbanlevő tárgyakkal, kísérletező és demonstráló képességét sem igazolta, mégis úgy vélte, hogy „ebben a kérdésben az anyagi szempontokat kell tekintetbe 126 OL. Min. Konferenz 1910: 1861. 127 OL. Min. Konferenz 19x5: 1861.

Next

/
Thumbnails
Contents