Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
Ugyancsak 1851-ben a tanárok helyettesítésének módozatai is megállapítást nyertek. E szerint tanárhelyettesek csak akkor alkalmazhatók, ha a tanszék valóban megüresedett, vagy ha előreláthatólag a tanszék egy félévig üresedésben marad. Más esetekben, pld. a tanár megbetegedése esetén a tanszék a tanársegéd vagy egy rokon szak tanára által helyettesíttetik. Helyettesítési díjra csak akkor tartható igény, ha az legalább 3 hónapig tartott. Tanársegédek a maguk járandóságának 30%-át, tanárok 5o°/0-át kapják helyettesítési díjként. A felsorolt intézkedéseket, melyeknek túlnyomó része az 1848. évi szellemi alkotásokat tette magáéivá, csak igen lassan s akkor is csak tökéletlenül követték azok a rendelkezések, melyek az orvosi kar physikai értelemben vett fejlesztését lettek volna hivatva szolgálni. A Hatvani-utcai orvoskari épület állapotával elég sokat foglalkozott a „Wiener med. Wochenschrift“. Ehhez a laphoz fordult egy-egy pesti, néha névtelen levélíró, hogy segítségre hangoló szánalmat keltsen, ebben a lapban pellengérezték ki gúnyos hangú bécsiek intézményeink elmaradottságát. Ennek a lapnak 1851-iki évfolyama (223. 1.) szó tárgyává tette siralmas állapotunkat, leírva a szűk, sötét és tanítási célokra teljesen alkalmatlan szobákban elhelyezett klinikáinkat, melyek mögött nem áll semmiféle kórház, mert ez elől Pest városa mereven elzárkózik; 1848-ban a klinikákat helyezték be a nagyobb helyiségekbe, azonban a kar mostani vezetősége (Tognio) visszatelepítette őket a régi rosszakba. Vájjon e cikk hatása alatt történt-e vagy sem, de rövidesen a megjelenése után, július első hetében több napi tanácskozásra Pestre érkeztek a monarchia egészségügyének vezetői: dr. Well közoktatásügyi és dr. Güntner belügyi ministeri tanácsosok, akiknek az volt a hírük, hogy „nem tapadnak a régiekhez, de az újdonság ephemer csillogása sem vakította el a szemüket4', akik végiglátogatták és közelről szemügyre vették az összes egészségügyi és jótékonysági intézeteket s végül összeültek a tanári kar tagjaival az orvosképzés szükségleteinek a megállapítására.44 Ennél a megállapításnál azonban egyelőre több nem történt. 1852-ben (757. 1.) az említett folyóirat megint helyzetképet adott a Hatvani-utcai épületről, melynek föld- 14 14 Wiener med. Wschrift 1851 júl. 12. sz. VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG.
