Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig

szintjén helyezték el a bonc- és élettant, míg a második emeletre a sokszor járni sem tudó sebészi betegeket. Várószobául a második lépcső szolgál, amelynek mindkét oldala tele van a jajgató, nyögő betegekkel. A kórszobák keserűséget és felháborodást keltenek; egymással csaknem érintkezve állanak két kis szobában a betegágyak, úgy hogy alig lehet közéjük férkőzni; a hallgatóság is csak igen csekély számban fér el a szobákban, melyek tehát teljesen alkalmatlanok a tanításra. Ezért az emberiesség, az egészségügy és a tanítás érdeke egyaránt megkövetelné a lehető leggyorsabb segítséget. A cikkíró még mindehhez hozzáfűzte, hogy nem Balassa tehet minderről, „aki az osztrák császárságban (!) a tanártestületek legnagyobb dísze4', mert ő is hiába követelte a segítést.

Erős remény töltötte el a pesti orvosi kart annak hallatára, hogy a király lejön és személyesen tart szemlét az orvoskari intézmények felett. Ismét semmi eredmény! 1853-ban Tormay Károly, Pest város főorvosa fest képet a pesti „csász. kir.44 egyetem karáról s a kari épületről, mely „semmikép se felel már meg44. A szobák szűkek, elégtelenek, az utca lármás, csupán a szülészeti kóroda bővíttetett egy kissé és a szemészet helyeztetett át jobb helyiségekbe; építkezésre lenne szükség stb.45 Ugyanebben az évben, 1853-ban majd újra 1855-ben, keserűen panaszkodik Rupp professor, hogy az orvosi kar hiába szorgalmazta egy központi épület létesítését kórodái és egyéb intézetei számára, a „lankadatlan buzgalommal folytatott ezen törekvései eleddig eredményre nem vezettek.4446

Még az ily kilátástalan viszonyok közt is csoda, hogy az orvosi kar 1855 márc. 20.-án ismét megkísérelte arra az útra térni, mely már annyiszor zsákutcának bizonyult s amelyről eddig mindig csalódva kellett visszafordulnia: újabb kiviteli terveket készített újabb elgondolásokkal, hogy legalább a sebészi betegek felvételére nézve a Szt.-Rókus kórházzal lépjen egyezkedésre. A polgármester azonban máj. 5.-én azt a választ küldte, hogy a kórháznak úgy térbeli viszonyai, mint anyagi erői nem engedik meg a betegek átvételét s erre vonatkozólag szerződés kötését.47 Minden maradt tehát a régiben s ezért

4^_Schlesinger I.: Medic. Topographie 1853. 117. 1.

46 Rupp i. m. 61, 76. 1.

47 ÖL. Ofner Stalth.-Abtlg. 6657: 1855, — 12326: 1855.

SIKERTELEN TÁRGYALÁSOK PEST VÁROSÁVAL.