Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig

„hogy a bitor kormány Pesten mulatása alatt azzal semmi összeköttetésben nem állottak s magokat általában hazafi kötelességök szerint viselték, ... csak azok tarthatván számot arra, hogy hivatalukban meghagyatnak s megerősíttetnek, kik ilyképen magokat teljesen igazolandják.“27 Hős honvédségünk máj. 2i.-én Budát is visszafoglalta, bizakodás lett úrrá a lelkeken, míg aztán júl. 19.-én Haynau Pestre érkezett s megkezdte kíméletlen hóhérmunkáját.28 Szomorú, csüggesztő évek szakadtak nemzetünkre, az egyetemre is. Az ország kormányzata br. Geringerre, mint Magyarország császári polgári főbiztosára bízatott, aki „ideiglenes“ egyetemi tanácsot nevezett ki, élén mint rectorral Virozsil Antallal, akit nyugdíjas állapotából szólítottak vissza s aki i860 márc. 31.-ig maradt az egyetem kinevezett rectora. Az erre vonatkozó rendelkezést aug. 20.-án küldte meg Geringer Virozsilnak, meghagyván neki, hogy az előbbi egyetemi magistratust hívja össze, mely átadni köteles teljes hivatali hatalmát az ideiglenes egyetemi senatusnak, mint az állami intézményt képző egyetem egyedüli törvényes hivatali szervének, melynek az egyetemen mindenki engedelmeskedni tartozik. E rendelkezésnek Virozsil aug. 25.-én eleget téve, azt jelentette, hogy a régi magistratus összes tagjai s az attól függetlenül működő kari igazgatók is minden vonakodás nélkül tudomásul vették a rendelkezést. Csupán az orvosi kar volt igazgatója, Balassa János nem adhatta át az iratait, mert időközileg a haditörvényszék rendeletére börtönbe vettetett.

Virozsil a jelentést csak nov. 3.-án terjesztette fel Gerin- gerhez, mert közben az igazolási eljárás is elrendeltetett,

27 Idézve Szentpétery Imre: A bölcsészettud. kar történetéből. 382.1.

38 Ez a születésénél fogva (a beteglelkű hessen-casseli nagyherceg és egy zsidónő fattyuja) terhelt egyén, aki asszonyokat is megbotoztatott s akit Olaszországban még ma is ki nem égett gyűlölettel „bresciai hiénának" neveznek, akit ismeretessé vált embertelenségei miatt az angolok tettleg bántalmaztak, akitől utóbb a dynastia is elfordulni látszott, e feletti felbosszantóttságában felcsapott magyarnak: Szatmármegyében birtokot vásárolt, állandóan magyar ruhában járt s ott élte le háboríttat- lanul életét. Beszédes példája ez annak, hogy mint tudunk mi magyarok felejteni. Haynau birtokát leánya örökölte, melyből sikerült majorátust csinálni.

VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG.