Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
VISSZAPILLANTÁS STIFFT MŰKÖDÉSÉRE. 407 tanulmányi ügye. És itt el kell ismerni, hogy Stifft minden fontosabb tudományszaknak megszerezte a maga külön tanszékét vagy tanárát. A bonctant szétválasztotta az élettantól, a botanikát a chemiától, a sebészetet az elméletin felül gyakorlati tanszékhez juttatta, a belgyógyászat elméleti tanszéke mellé egy therapiait állított, önállósította a szemészetet, a szülészetet, új tanszéket emelt a törvényszéki orvostannak s a maga kora közegészségtanának: az orvosi rendészetnek. A bonctanhoz bonctermet és múzeumot rendezett be, Bécsben műtőintézetet állított fel s fejlesztette az állatorvosi tanintézetet s az assistensek számát szaporította. Mindezek az intézkedések azonban bürokratikus jellegűek voltak. Stifft belátta a fontosságukat, de arra nem gondolt, hogy az új tanszékeket a tudomány haladásának melegágyaivá tegye meg, sőt ellenkezőleg állandóan azon őrködött, hogy a tanárok mereven ragaszkodjanak az előírásos tananyaghoz. E részben annyira ment, hogy a kiváló tehetségeket elüldözte a helyükről, mint ahogy pld. a legkiválóbbikát, Frank Johann Pétert, egyáltalán lehetetlenné tette a hazájában. A pesti egyetemen Polyánkay Ignác adjunctus esett Stifft áldozatául, többek közt azért, mert — miként Frank — neki nem tetsző gyógyászati rendszer hivévé szegődött. I. Ferenc rendőrállamának az orvosi tudományra alkalmazott mása volt ez a Stifft-regime, mely nem tűrte meg a szabad mozgást és félt az önállóan gondolkozó egyéniségektől. Csoda-e hát, ha ebben a tudományos gyümölcsök érlelésére alkalmatlan légkörben meg tudtak feledkezni Auenbruggernek 1761-ben Bécsben tett alapvető felfedezéséről: a mellkasi szervek kopogtatásáról, melyet Stifft uralomra jutása előtt még Stoll Maximilian klinikáján szorgalmasan gyakoroltak, de azután feledni engedtek annyira, hogy azt 1808-ban nem a Stifft klinikusai emelték ki a feledés sutjából, hanem Napóleon házi orvosa, Corvisart. Csakis így történhetett meg, hogy nem Bécsben indult meg a bécsi Auenbrugger felfedezésének a felkarolása és első kiépítése, hanem Párisban. A véletlen műve, hogy ugyancsak 1761-ben látott napvilágot egy másik halhatatlan alkotás, az agg Morgagninak egy emberéleten át gyűjtött kórbonctani észleleteit tartalmazó munkája, melyben az élet folyamán észlelt kórjelenségeket a hullán tapasztalt leletekkel összehasonlítva, a kóros folyamatok
