Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
378 V. A II. RATIÓTÓL. (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. a votum, amelylyel a helytartótanács és a kancellária, valamint az Örményi által is pártolt kérés elutasítandóságát indokolta a felség előtt. „A jogi kar kérelmét bizonyára követné az orvosié ... A fődolog azonban úgylátszik az, hogy a tanárok megint húzni akarnák a dékánra eső avatási díjakat s hogy a szigorlatokon egy terhűkre eső idegen tanútól szeretnének szabadulni, hogy aztán a kényük-kedvük szerint járhassanak el,“ s végül is elhitetvén a felséggel, hogy az egész actio kizárólag csak a tanárok anyagi hasznát tartja szem előtt („damit das Utile einiger Professoren gesteigert werde“), 1827 júl. 22.-én a király elutasította a kérelmet a már jól ismert formulával: „Resolutioni Meae. .. firmiter inhaereo“.311 — Néhány rövid évnyi csend után, az 1830/31. tanév végén, újra kérelem ment fel a felségig, de most már nem a tanárok, hanem a jogi és orvosi karok igazgatói, tehát a kormány bizalmi férfiai éltek felterjesztéssel a tanárok dékánná választhatása érdekében, ráutalva a tett tapasztalatokra, melyek a külső egyének kötelességtudását meglehetősen kétes világításban mutatják be, úgy hogy dekánkodásaik alatt a rend s a tanuló ifjúság fegyelme is jelentősen alászállt. A kari igazgatók felterjesztését pártolólag továbbította az egyetem elnöke, gróf Cziráky országbíró, a helytartótanács s a magyar udvari kancellária.312 Hogy az ellentmondásokat nehezen tűrő Stifftet miként érintette ez az egyértelmű állásfoglalás, kitetszik felbőszült hangú megjegyzéseiből: „nem igaz“, hogy a rend és fegyelem fenntartása a dekán hatáskörébe tartozik, mert ez a tanárok dolga, akiket csak a haszonkeresés vezérel. („Nur das Utile ist es, was die Professoren so oft zur Wiederholung dieser Vorstellung treibt, nämlich damit stets ein Professor von den rigorosen Prüfungen doppelte Taxen ziehe.“) Az államtanács egyik igazságos lelkű, nemesen gondolkodó tagja, Jüstel József Alajos prépost, utóbb v. b. t. t„ annak a nézetének adott kifejezést, hogy amennyiben csakugyan tévedésen alapszik a facultások azon többször hangoztatott érve, hogy a rend és fegyelem fenntartása a dekán dolga, akkor ezt egyenesen meg kellene mondani, vagy pedig kérdést kell intézni, mire alapítják ezt az állítást? Síifft ezt feleslegesnek tartotta s röviden ezt írta: „Ez a kérdés már 311 StR. 5192: 1826. 312 StR. 5304:1831.
