Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
TANÁROK DECANABILITÁSA. 379 számtalanszor letárgyaltatott.“ V. Ferdinánd azonban Jüstel javaslatát fogadta el s elrendelte a való tényállás megállapítását. Maga az egyetemi elnök vette a kezébe az ügyet, megállapítván, hogy a kari igazgatók nem tévedtek, a Ratio Educationis 157. §-a teljességgel nekik igazat adólag intézkedik.313 íme, az összes egyetemekre, tehát a pestire is érvényes bécsi rendelkezésekkel nyíltan és élesen került szembe a magyar Ratio, őszinteségre kényszerítő helyzetet teremtve. Most már kétségtelenné vált, hogy Stifft évek hosszú során át rá se hederített a Ratióra, viszont a magyarok éppen ehhez igazodtak. Csakis így kaphatjuk meg a magyarázatát is ama egyre megújuló kérelem-rohamoknak, hogy tanár is lehessen dekán, s az egyre megismétlődő, gyanúsító rágalmakkal erősített visszautasításoknak. Csodálatosképen Stifft most sem adta meg magát s minden lelkiismereti aggályt félretólva, mindössze a régi gyanúsítások nomenclaturáját szaporítva, újra azzal állott elő, hogy a tanárok csakis azért kívánnak dékánok lenni, hogy kettős hasznot húzhassanak („um nebst ihren eigenen Sporteln auch jene des Decans zu beziehen“). Érvei azonban már végleg kifogytak, az államtanács pedig az egyetemi elnök álláspontját fogadta el, kijelentvén, hogy Stifft rendelkezését a pesti egyetemen végrehajtani nem lehet, mert ez az érvényben levő Ratióba ütközik. Az elintézést azonban csaknem három évig késleltették; feltehetőleg az agg Stifft személye iránti tekintetből bevárták azt az időpontot, amidőn már elbetegesedve, visszavonult az ügyek intézésétől. A kérelemteljesítő rendelkezés314 1835 dec. 15.-én adatott ki, éppen egy félévvel Stifft elhalálozása előtt. Közel húsz esztendőn át gyakorolt önkényességnek vetette V. Ferdinánd a végét, amikor sokszoros felterjesztések, kérések után visszaadta a jogi és orvosi facultások dékánjainak a magyar oktatásügyi rendtartásban lefektetett jogukat: a dékánná választhatóságot. Jellemző azonban, mily védtelenül állott egyetemünk Stifft dictaturájával szemben, mely a tanárok természetszerű kívánságát nemcsak hogy következetesen meg313 StR. 153: 1833. 311 „Indulgere volo, ut Decani in Facultate juridica et medica ad Universitatem Pestiensem e professoribus, prout id penes reliquas facultates viget, deligantur."
