Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

272

V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG.

harmadikon Sobayt hozta javaslatba.52 53 A magistratus nagyobb súlyt helyezvén a gyakorlati minősítésre, Stulfát ajánlotta első helyen. A tanulmányi bizottságban megoszlottak a vélemények. A helytartótanács és a kancellária a magistratus sorrendjét fogadta el, Andrejovitsra pedig külön kimondta, hogy mint szembeteg nyugdíjas mellőzendő. A Petrovits dr.-ról szóló bírálat megsemmisítő volt: ,,Diagnosai, prognosisai és therapiája egyaránt veszélyt jelentenek“.54 Az államtanács hajlandó lett volna Stulfát, Tolnay adjunctusát kinevezésre ajánlani, ettől azonban eltekinteni kívánt azért, mert tudta róla, hogy Tolnay tanár törődöttsége miatt az állatorvosi intézet összes ügyeit ő intézi. Az államtanács a többi pályázók egyikét sem tartván megfelelőnek, megint új pályázat kiírását látta szükségesnek, amit a király 1809 aug. 2-án el is rendelt,55 de 1810 jan. 9.-én pályázat mellőzésével Stulfát ugyancsak az államtanács nov. havában tett előterjesztésére mégis csak kinevezte a therapia specialis rendes tanárának.56 E szokatlan vélemény- és rendelkezésváltoztatásnak megvolt a maga ugyancsak szokatlannak mondható oka. Petrovits Máté ugyanis, a tanszék helyettese, aki nyilván már értesült róla, hogy nem őt ajánlják a tanszék végleges betöltőjéül, a maga vigaszára („pro majori consolatione sua“) a helytartótanácstól azt kérte, hogy a nemsokára, vagyis az 1809 aug. 17.-én délután kezdődő félévi szigorlatokra meghívassék. A véleményezésre felhívott kar javaslatára Petrovits praecedens hijján elutasíttatott a kérésével. A kar azonban helyénvalónak látta ezt az alkalmat felhasználni, hogy Petrovitstól, mint semmiképen be nem váló helyettestől megszabadulni törekedjék s a végből Bene dekán jelentését is

52 Ha valaki közelebbről óhajtana érdeklődni ama rendszerint felülmúlhatatlan lelkiismeretesség iránt, melylyel az orvosi kar a pályázási actusokat vezette, az tekintsen bele a megőrzött vizsgajegyzőkönyvekbe. S ha e célra éppen a szóbanforgó ügynek actacsomóját javasoljuk áttekinteni, azért van, mert az iratok példás hiánytalanságuk és épségük, valamint síma olvashatóságukkal szinte maguk kínálkoznak az említett célra. — Litt.-pol. 1808. Fons 8, pos. 265 és 26572 jelzet alatt betekinthetek.

54 OL. Litt.-pol. 1809. Fons 8, pos. 204-5.

55 StR. 1848: 1809.

59 StR. 4318: 1809. —OL. Litt.-pol. 1810. Fons 8, pos. 34, 35, 35Ví*