Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
I. rész. Az orvosi kar felállítását megelőző időszak (1635-1769)
14 I. A KAR FELÁLLÍTÁSA ELŐTTI IDŐSZAK (1635—1769). vált orvosi magániskolákat a XVIII. században, s tanítót és tanítványt egyformán megillető elismerésül szolgál az a körülmény, hogy az azokból kikerültek nagyrésze valamelyik külföldi egyetemen úgy folytathatta tanulmányait, hogy ott aránylag rövid idő múlva, így például a Fischer Dániel mellett tanít- ványkodó Gömöri Dávid már két év múlva, megkapta az orvosi diplomát a jénai egyetemtől. Az orvosképzésnek ez a módja egyébiránt a külföldön sem volt ismeretlen. Hatvani Istvánt Zwinger Rudolf, a gyakorlati orvostan professora fogadta magántanítványának s tizenöt hónap alatt annyira kiképezte, hogy Hatvani, saját meggyőződése és kijelentése szerint, nagyobb előmenetelt tett ezen idő alatt, mint társai, kik már 4—5 év óta voltak orvosnövendékek.18 Hasonló módon képezte ki magát Wampe Ferenc Antal is Mayr Xaver, magát ,,regens- burgi professor“-ként aláíró orvos oldalán, aki az 1751 május i-én kiállított bizonyítványban arról tanúskodik, hogy Wampe-t két évig magántanításban részesítette, aki ez alatt az orvostan alapjait annyira elsajátította, hogy őt mindenkinek szívesen ajánlhatja. Wampe utóbb megszerezte a doctoratust, 1767— 69-ig Nyitra megyében orvoskodott s azután Selmecbányán lett városi tiszti orvos, ahol nagy megelégedésére működött a szenvedőknek s a város vezetőségének.19 A helyzet kellő megvilágításához azonban tudni kell, hogy az orvosi tanfolyam tartamát a legtöbb egyetemen csak a XVIII. század közepén vagy vége táján állapították meg bizonyos, meghatározott évek számában, s mindaddig az illető hallgató tehetségétől és szorgalmától volt függővé téve, hány év alatt jut el a képzettség megkívánt fokát jelentő diplomához. Összefoglalva a mondottakat, kétségtelen, hogy az országban jó, sőt kitűnő képzettségű orvosok is voltak és köztük olyanok is, kiknek a neveivel az irodalom terén és a külföldi tudományos társulatok és akadémiák tagnévsorában is találkozunk, azonban aránylag amúgy is csekély számukat még tovább apasztotta egy időn át a kivándorlás, melyre a szintén nagy orvoshiányban leledző Oroszország csábította orvosainkat, köztük oly jeleseket, minő Gyöngyösi-Petényi Pál, akit mint 18 Lósy-Schmidt i. m. 72. 1. OL. Helyt. tan. Sanitatis. Lad. A. Fasc. 33, N°. 27, sub lit. B.-L. 1Ö
