Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig

A

Z 1806. esztendő a hosszú évek fáradságos munkájával . készült IL Ratio Educationist végül napvilágra érlelte. Ez az új tanulmányi rend két feladat megoldását tűzte ki az orvosi tanulmányok rendeltetéséül: az emberek egészségének megőrzését és a megbetegedett vagy sebesült emberek egészségének helyreállítását.

Az orvostan (ars medica, ars salutifera, ars saluberrima1) stúdiumát a sebészivel együtt a Ratio 5 esztendőben állapította meg, mint amely időtartam alatt a tehetséges jelöltek sikeresen elsajátíthatják a sokszerű tananyagot, de egyben megjegyzi, hogy a közepes tehetségűek részére távolról sem lesz elegendő az 5 esztendő. Ezzel visszatért a Ratio a II. József által elrendelt 4 éves tanfolyam bevezetése előtti állapotra. Az első 3 évben a tantárgyak elméletileg voltak tanítandók, ,a további 2 év a klinikai gyakorlatnak és gyógytannak volt szentelve a következő tanrend kötelező sorrendje szerint:

I. év: Bonctan. Chemia. Növénytan. Különös természetrajz. Általános és különös sebészeti kórtan.

II. év: Élettan. Felsőbb bonctan. Sebészi műtéttan, eszköz- és kottán. Szülészet.

III. év: Kórtan. Gyógyszertan. Szemészet.

IV. év: A heveny és idült betegségek gyógytana, vagyis orvosi és sebészi gyakorlati tanítás a betegágynál. Állatorvostan (a tanulók tetszésére bízva, hogy e tárgyat esetleg az

V. évben vagy a tanfolyam befejezése után kívánják hallgatni.)

V. év: A klinikai gyógytan folytatása. Az első félévben orvosi rendészet, a másodikban törvényszéki orvostan, amely azért helyeztetett a tanfolyam végére, hogy a hallgatók az orvostan többi tárgyainak ismeretében annak eredményesebb hasznát lássák.

1 A XVIII. század 20-as éveiben találkozunk „ars“ helyett a „scientia“ névvel: „scientia salutaris“.

A Pázmány-egyetem története III.

16