Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
V. rész. A II. Ratio Educationistól (1806) 1814 márciusáig
242 V. A II. RATIÓTÓL (1806) 1848 MÁRCIUSÁIG. Miként a hittudományi és jogi, úgy az orvosi facultásra magukat felvétetni készülő orvos- vagy sebészjelöltek is előzetesen 4 grammatikai osztályt és 2 évi humanoriákat, majd pedig az egyetem bölcsészeti karán vagy valamely lyceumon avagy akadémián 2 év alatt a teljes nyilvános rendes bölcsészeti tanfolyamot kitüntetéssel vagy első osztályzattal elvégezni tartoztak. (Ez az utóbbi 2 év utóbb a gymnasiumi 6 osztályhoz csatoltatott s így állott elő a 8-osztályú gymnasium.) A felsőbb sebészi tanfolyam (chirurgia altioris ordinis) első négy éve azonos volt az orvosival, az V. évben azonban az orvosjelöltek csak a belbajos, míg a sebészjelöltek csak a sebészi bántalmakban szenvedő betegekkel foglalkoztak. A külföldiek (akik alatt a monarchián kívül lakók voltak értendők) akadálytalanul hallgathatták mint vendégek vagy rendkívüli hallgatók az orvosi vagy felsőbb sebészi tanfolyamot, ezt azonban a részükre kiadott bizonyítványokban külön fel kellett tüntetni; egyébként ugyanazoknak a feltételeknek teljesítése kívántatott meg tőlük, mint a belföldiektől. Ha pedig külföldön doctorált egyén a hazai doctorok sorába óhajtotta magát felvétetni, köteles volt két éven át a különös gyógytant hallgatni s a klinikai demonstratiókon jelen lenni. Volt ezenkívül egy alsóbbrendű sebészi tanfolyam, 2 illetve 3 évi tartammal. Azok a sebészjelöltek ugyanis, akik valamely sebészi műhelyben eltöltött tanonckodásukból (ex tirocinio) jöttek a tanfolyamra szakmájuk teljes kitanulása végett s hogy itt a városi vagy vidéki sebészkedésre jogosultságot szerezzenek, a következő tanulmányokat végezték két év alatt: I. év: Bonctan. Általános és különös sebészi kórtan. Elméleti orvostan. II. év: Sebészi műtét-, eszköz- és kórtan. Sebészi és szülészi gyakorlat. Gyakorlati kiképzés a betegágy mellett, főleg tekintettel azokra a mindennaposoknak nevezett heveny és idült betegségekre, melyek a nép körében leggyakrabban fordulnak elő. Különös és főleg sebészi gyógytan. Csakis e két év sikeres elvégzése után került sor a szemészet és az állatorvostan tanítására. Azon sebészjelölteknek, akik nem tanoncoskodtak, hanem mindössze az elemi iskolát végezték, 3 évig kellett tanulniok és pedig olykép, hogy az első
