Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)
PÁLYÁZÁS AZ ORSZ. FŐORVOSI ÁLLÁSRA. 215 Ami Winterl folyamodását illeti, érvelése igen mély betekintést enged ezen érdemes férfiú lelkületébe: nemcsak a maga kedvéért kéri a protomedikusságot, hanem azért is, mert Kitaibel már régen vár a tanszék aperturájára; hozzáteszi azonban, hogy amennyiben Bécsből Plenck József, egykori tanártársa találna folyamodni, ez esetben <5 visszalép, mert őt érdemesebbnek tartja önmagánál („ejus merita meis eminen- tiora esse sponte agnoscam").232 A helytartótanács a következő minősítést állította össze a kiválasztandó jelöltre vonatkozólag: legyen az illető bölcs és jólelkű, érett megfontolású, másokhoz szerényen közeledő, tudományáról híres, a többi orvos bizalmának birtokosa s végül oly férfiú, aki a magyar királyság alkotmányát jól ismeri. Egyben megállapította, helyesebben: kijelentette a helytartótanács, hogy a felsorolt tulajdonságok együttesen csak kevés pályázóban vannak meg, de a legteljesebb mértékben megvannak a nem pályázó Closius Sámuel dr., volt pestmegyei főorvosban, aki bár igen öreg ember, azonban teljesen egészséges s akit az elmondott tulajdonságokon felül a szelídlelkűség és nyájasság, nagy tapasztalat és kitűnő administráló tehetség stb. jellemeznek. Closius dr. annyira kiváló, hogy a helytartó- tanács a szokásos terna-jelöléstől is eltekintett. Ami Schraudot illeti — a helytartótanács nézete szerint — meg kell vele értetni, hogy érdemei máris elismerésre találtak: mint rendkívüli tanár a rendes tanári fizetést kapja és megkapta a magyar nemességet és a királyi tanácsosi címet is díjmentesen, mint az „összes örökös cs. k. tartományok" pestis-főorvosa 600 forint évi fizetést húz, pestis-dolgozata is 100 forinttal jutalmaztatott — s mindezt három év leforgása alatt. A többi pályázó is mind 1200—1800 forinttal javadalmazott állást tölt be, tehát ezeken sem esik semmiféle sérelem, ha nem neveztetnek ki. Ugyanez a pályázók lajstroma szolgált a másik tisztségre, a tanulmányi bizottsági ülnöki állásra való jelölés alapjául is, s ez utóbbira első helyen Pfisterert, másodikon Benkőt s a harmadikon Palkóvitsot hozta javaslatba a helytartótanács. Az uralkodó ajánlottja, Kolbány Pál dr., egyáltalán nem szerepelt a jelöltek sorában; a helytartótanács jelentése szerint azért 232 OL. Sanitatis 1799. Fons 18, pos. 1-4.
