Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

SCHRAUD TANKÖNYVEI. I99 küldötte a kéziratot Bécsbe, ahonnan az azzal a megjegyzéssel bár, hogy a könyv nem tartalmaz semmi újdonságot vagy egyéb különösebb figyelemreméltót, a kinyomatás ellen tett észrevételek elejtésével érkezett vissza,192 s a 182 oldalt ki­tevő munka nemsokára napvilágot is láthatott. Schraud munkáinak megjelentetését nagyon megköny- nyítette a helytartótanács ama rendelkezése, mely azoknak kinyomatására az egyetemi nyomdát kötelezte s e tekintetben egy újabb nagy lépést jelentett, hogy a helytartótanács 1795 február 6.-án felhívta az összes egyetemi tanárokat, adnák ki nyomtatásban az előadásokat, melyeknek az ingyenes kinyo- 1 matására intézményesen felhívta a nevezett nyomdát.1931 A törvényszéki orvosok és bírák együttműködéséről írt mun-1 kája 1797-ben Lipcsében is megjelent s e téren még egy har­madik könyvet is kiadott Schraud 1802-ben, melyben a tör­vényszéki orvostan elemeit tárgyalta. Nemsokára a régi mellett új tanszékének elfoglalása után Schraud az egyetemi megistratus által is támogatott kérvényt nyújtott be rendes tanárrá leendő előléptetéséért; mivel azon­ban mint tiszti orvos (physicus secundarius) Pest városánál is teljesített szolgálatot, a helytartótanács fizetésének csak 1000 forintra való felemelését hozta javaslatba, rendkívüli tanári mivoltának megtartásával, s a felség is így hagyta jóvá a javas­latot. 1797 febr. 24.-én panaszbeadványnyal fordult Schraud a magistratus útján a helytartótanácshoz, melyben erősen sérelmezte, hogy a facultás — eredeti ígérete ellenére — soha sem hívja meg az üléseire sem őt, sem a másik rendkívüli tanárt (Tolnayt) s hogy a dekánságból is következetesen ki­zárja őt, így legutóbb is, amikor már csak ő volt az egyetlen a tanárok közt, aki még nem viselte ezt a hivatalt. A kar a panasz­beadványt véleményezésre Rácz professornak adta ki, aki a legélesebben kelt ki Schraud kérelmei ellen, meggyanúsítva őt, hogy a dekánságra csak a szigorlati díjakra való sóvárgása miatt törekszik. ,,Tristis avaritia" — mondja közben Rácz és nem restelli minden concretum említése nélkül ezt a mondatot 192 StR. 2528 : 1795. és 3884 : 1795. 193 Codex III/4. 790. — Ezt az üdvös intézkedést Sauer/ígnác orvostanár „az egyetemi tanárok irodalmi munkásságának anyagi aka­dályairól“ 1863 jún. 25.-én tartott rectori beszédében feleleveníteni

Next

/
Thumbnails
Contents