Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

gyalás, amikor az új Ratio már meg is jelent volt, az a Ratio,, amelyről csakhamar az a nézet kapott lábra és gyökeresedett is meg, hogy annak orvostanulmányi rendje pontosan a bécsinek a mása. Maga Stifft is így hitte ezt. Ennek a téves nézetnek kell tulajdonítani azokat az itt-ott heves összeütközéseket, melyek az eljövendő évtizedek során, többnyire mind a két fél jóhiszeműsége mellett, a Ratio-beli meg az összes egyetemekre vonatkozó általános érvényű tanulmányi rend bizonyos, sokáig fel nem ismert divergentiáiból állottak elő.

Még egy kérdőjel mered elénk. Ha a Ratio, illetve annak az orvos-sebészi tanulmányokat taglaló része, teljesen a fennálló bécsi és a többi örökös tartományokbeli egyetemek mintája, vagyis a folyton hangoztatott „conformetur" elve szerint volt elkészítendő, illetve egyszerűen megfogalmazandó, vájjon miért foglalkoztatták azt az előttünk ismert nagy apparátust egy oly feladattal, melynek másfél évtizeden át fáradságosan kitermelt eredményeit a „conformetur” dictatori elvével végül is csak egyszerűen lehengerelték? Lehangoló lenne, minderre pontos s a lelkekbe látó választ keresni.

Magával a Ratióval későbben behatóan fogunk foglalkozni. Most pedig, minekutána annak előkészítését meg- szakíttatlanul letárgyaltuk, visszatérünk a 90-es évek egyéb ismertetendő mozzanataira.

A diplomák korlátlan viszonosságának elve a Habsburg- monarchia egész területén II. József halála után elhomályosulni kezdett. Az orvosi gyakorlat űzésében csorbíttatlan viszonosság állott még fenn a pesti, prágai és krakói egyetemen végzettek diplomái között, Bécs azonban egy 1792 március

2.-án kihirdetett rendelkezés alapján új szigorlatot követelt az ott letelepedni óhajtó, de nem ott graduált orvosoktól: meg kellett ismételniök a második, vagyis a gyakorlati szigorlatot, s a sebészeknek is egy gyakorlati, a szülészeknek pedig az első, a gyógyszerészeknek pedig a harmadik vizsgát. Az újra meg- vizsgáztatottaknak nem új oklevelet szolgáltattak ki, hanem a kari igazgató, a dekán s a kar seniorjai által aláírt bizonyítványt.

A pesti egyetem orvostanhallgatóitól indult ki a kérelem, melyet a magyar kancellária 1792 jún. 28.-án terjesztett a felség elé, hogy számukra újabb szigorlatozásnak kényszere nélkül szabad gyakorlat engedélyeztessék az összes örökös tartomáL IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806).