Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

Rácz Sámuellel, de szembeállítható a saját fiával is, egyetemünk majdani díszével, Stáhly Ignáccal, akit földünk assimi- láló ereje lelkes magyar emberré formált.

Visszatérve Stáhly György tervezetére, annak további részletezését mellőzve, csupán a végső conclusiót említjük meg: szükséges lenne szerinte egy országos sebész (protochirurgus) tisztjének a felállítása, melyet Stáhly hajlandónak nyilatkozott elfogadni „a haza javára“, mégpedig eleinte ingyen, később, ha látják, hogy beválik: megfelelő díjazásért. Stáhly előtt az osztrák példa lebegett. Bécsben csakugyan működött egy ilyen protochirurgus Brambilla személyében, ennek azonban a fő hivatása a II. József nevére elnevezett sebészi akadémiának előbb a megszervezése, majd pedig igazgatása volt. Nem csodálható tehát, ha a döntésre hivatott felsőbbség figyelmen kívül hagyta Stáhly ajánlatát.

Az említetteken kívül Stipsics és Tolnay tanárok is nyújtottak be tanszékeik fejlesztésére irányuló javaslatokat a regni- colaris bizottsághoz. Az előbbi többek közt engedélyt kért arra, hogy sebészhallgatóit a bajok ismeretébe és therapiájába az egyetemi kórház beteganyagán bevezethesse. Ez az óhaja tehát tettreváltását jelentette volna a Stáhly-féle ilyirányú javaslatnak. Igen részletesen s helytálló indokolásokkal adta elő a maga melegen szívén hordott szakmájának kiépítésére vonatkozó előterjesztését Tolnay Sándor, az állatgyógyászat tanára, meg nem félemlítve attól a „súlyos büntetéssel“ való fenyegetéstől, melyben egy ízben már része volt, amikor tárgyának sikeres taníthatása érdekében felsorolta mindazokat a kellékeket, melyekre az állatgyógyászati iskola felállításához s annak célirányos működéséhez szüksége lett volna.169 Tolnay ezúttal sem mutatkozott kívánalmaiban túlkövetelőnek, de azzal, hogy

169 Ezen kellékek közé tartozott volna a beadványok 5. pontjában megnevezett egy szoba és konyha a távoli városrészben levő tanintézetben a maga szállásául; a megtorlással való fenyegetés erre is vonatkozott. A helytartótanács ugyanis meghagyta az egyetemi magistratusnak, hogy „dem Lehrer der Thierarzneykunde Alexander Tolnay auftragen solle, dass er sich hiernach auf das Pünktlichste unter schwerer Ahndung benehmen und keine ungegründete Forderungen in Bezug auf die Gelegenheit für das Institut selbst und sein Absteigquartier machen solle“. — OL. Litt.-pol. 1789. Fons 3, pos. 342.

IV. A KAR PESTEN A II. RATIO MEGJELENÉSÉIG (1784—1806).