Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

IV. rész. Az orvosi kar Budára, majd Pestre helyezése s története a Nova Ratio Educationis megjelenéségi (177-1784-1806)

SEBÉSZ-HALLGATÓK A MAGYAR NYELV JOGAIÉRT.

181

Vétessék el a pesti egyetemtől annak a magyar neve, ha az német s ha ott németül tanítanak, jóllehet az egyetem részéről semmi akadálya se lenne a magyarnyelvű tanításnak. „Gemit pauperculus Hungarus“, mert kenyeren-vízen kell élnie, rongyosan öltözködnie, hogy le tudja fizetni a magyarnyelvű magánórákért járó aranyakat. Kérdik: ha a sebészet tanára magánleckéket adhat magyarul pénzért, ha az adjunctus magyarnyelvű ismétlő órákat tarthat pénzért, ha Stipsics tanár magyarul is előadhat pénzért: miért ne legyen szabad ezeknek az uraknak nyilvános magyarnyelvű előadásokat is tartani? Csak a német kaphasson meg mindent ingyen?! Ezért arra kérik a regnicolaris bizottság útján a karokat és rendeket, hassanak oda, hogy az állam ne a jövevényeket pártolja s a katonaságnál is ne helyezzék a magyar sebészeket a „vagabundi extranei“ elé, mert amíg németül fog folyni a tanítás, addig csak németek fogják a sebesülteket ellátni és nemcsak a katonaságot, hanem a vármegyékben is a polgárokat, s mivel ezek nem értik meg a beteg magyarokat, ezért sok ember marad gyógyulatlanul s hal meg idő előtt.

A méltán elkeseredett hangú beadvány nem hozta meg a közvetlen eredményt, de mégis feltehető, hogy ez a panasz is egyike volt azoknak a kis cseppeknek, melyek idők teltével, nagysokára megtöltötték a hordót, meghozva a magyar egyetemnek és növendékeinek a maguk nyelvük akadálytalan használatához való jogát.

Ezt a törekvést csak gyengíteni volt alkalmas Stáhly György sebészprofessornak az orvosi karhoz s a kar által a regnicolaris bizottsághoz benyújtott, a sebészképzésnek olyirányú töké- letesbítését szorgalmazó „tervezete“, mely a sebészeket a belső bajok gyógyításában is annyira kiképezni óhajtotta, hogy orvos hiánya esetén is, ami vidéken igen gyakran fordul elő, meg tudják állani a helyüket. Ennek a tervezetnek ugyanis mindjárt az első pontja a latin nyelv ismeretét kívánja meg- követeltetni a sebészhaílgatóktól, amely nélkül nem értenék meg még az adjunctusoktól is latinul tartani követelt előadásokat. Jóllehet Stáhly maga is elsajátította a magyar nyelvet, donaueschingeni származása érzéketlenné tette őt hallgatóinak leghőbb óhaja, a magyarnyelvű nyilvános tanítás iránt s e tekintetben szemben állott tanártársával, a tősgyökeres magyar